Mindig is tudtam, hogy Magyarországon teljesen el vagyunk kényeztetve olyan szempontból, hogy nincs semmilyen veszélyes, mérgező állat, amitől tartani kéne. Én pl. ezért (sem) mennék Ausztráliába, mert ott minden négyzetméterre jut kettő ilyen. Tudtam, hogy itt is lesznek veszélyes állatok, így a megérkezésem után nem sokkal elkezdtem tájékozódni róluk. Kezdjük hát a fekete levessel…. (ha az előző írás alapján kedvet kaptál Texashoz, talán most el is megy a kedved :)

Pókok

Texasban 900 (!) fajta pók él. Itt is igaz a mondás, hogy Texasban minden óriási, a pókok között is van néhány hatalmas. Persze pont nem azok az igazán veszélyesek. Vannak pl. tarantulák, az egyiknek az is a neve, hogy Texasi Barna Tarantula. Vicki mesélte, hogy amikor szaporodási időszak van, akkor tömegesen vonulnak át az úton. Valami olyasmit mondott, hogy amelyik nem talál párt, az kómásan ténfereg és nagyon sokat elütnek. Hát nem tudom, valahogy nem szeretnék ott lenni, amikor ez történik. Itt mifelénk állítólag annyira nincsenek. Egyébként nem agresszívak, nagyon tanulékonyak és ha nem igazán tudnak ártani. Olvastam, hogy a kutyák szeretik megenni őket, ehh.

Volt szerencsém már találkozni már egy hatalmas pókkal kint a legelőn. Farkas Póknak hívják és elég brutálul néz ki, de ez se veszélyes. Kb. akkor volt, mint a tenyerem. Csak ennek 64 alfaja van itt!

Vannak még ugró pókok is, de azok szerencsére kisebbek :)

Kettő van, amelyik nagyon veszélyes, akár halálos is lehet a harapása. Az egyik a Fekete Özvegy. Persze vannak alfajok és persze csak a nősténynek van jellegzetes piros homokóra szerű mintája, így nem könnyű mindegyiket felismerni. A nevét onnan kapta, hogy némelyik alfaj nősténye párosodás után megeszi a hímet. Egyébként is a nőstények nagyobbak és erősebb a mérgük. Ironikus módon pont elutazásom előtt véletlenül láttam a NatGeo-n egy kisfilmet, amiben egy fiút megcsípett és elég neccesen élte túl.

A másik, a Brown Recluse Spider (azaz Barna Remete Pók). Ez is meg tud ölni egy embert és persze ez is előfordul az emberi élettérben. Ami az igazi szívás, hogy totál semmilyen a külseje, nem lehet felismerni. Bár azt írják mindenhol, hogy a hegedű alakú potroh, meg a három pár szem segít a felismerésben, de egyrészt azt csak nagyítóval látni, másrészt én még a képeken se tudom egyértelműen megállapítani, hogy mire gondoltak hegedű forma alatt. Viszont szerencsére ez a pók valóban remete életstílust folytat és egyáltalán nem agresszív.

A fő rossz hír, hogy mindkét veszélyes pókfajta szeret bemászni textil dolgokba, cipőkbe. A legtöbb harapás úgy történt, hogy mondjuk az ágyneműben volt és ráfeküdtek, vagy felvettek egy zoknit, cipőt és összenyomták. Ezért nem tanácsos a földre dobálni a szennyest. Eddig se volt szokásom, de a kutyák ágya a földön van…

Van pár javaslat, hogy mire kell figyelni, hogy lehet minimalizálni a kockázatot. A legtanácsosabb minden cipőt, ruhát, ágyneműt, stb. kirázni, mielőtt használatba veszi az ember. Ezt eleinte nagyon alaposan végeztem, minden alkalommal némi ijedtséggel, de mára már csak rutinműveletté fajult. A helyiekkel beszélve azért megnyugszik az ember, nem olyan gyakori eset, hogy valakit megharap egy pók. Szerencsére szeretik ők is elkerülni az embereket.

Nekem az elveim rendesen feladják a leckét. Nem szeretek állatokat ölni, még a darazsakat is inkább kitessékelem, mint lecsapom. A pókokkal viszont nehéz ilyen megértőnek lenni, főleg, amikor lehet, hogy mérgesek. Alapvetően arra jutottam, hogy ha a lakótér közelében felbukkan egy gyanúsabb, annak sajnos meg kell halnia. Máshol csak elkerülöm őket.

Sokkal inkább a kutyákat féltem tőlük. Bár nem halnak bele a marásba (utánajártam), de láttam képeket és videókat és valami rém undorító. Kb. a megmart részen „elolvad” a bőr és a hús, egészen a csontig. Aztán visszaépül, de sokáig tart és nagyon csúnya.

Kígyók

Most éppen ősz-tél van, ezért most nem kell tartani tőlük. De a nyári melegben nem olyan ritkaság találkozni velük állítólag. A többség ártalmatlan és ők is kerülik az embereket. Tizenöt fajta van, amelyik mérge veszélyes, ezek négy fajhoz tartoznak: Copperhead, Coral Snake, Rattlesnake (azaz csörgőkígyó), Cotton Mouth (Water Moccasin). Nem részletezem, hogy melyiket miről lehet felismerni, de én kitanultam, amennyire lehet. :)

A csörgőkígyó valamelyest agresszív, a többi nem. A Cotton Mouth (azaz vatta szájú) vízben él főleg. Az ártatlan alfaja el is tud merülni és csak a fejét tartja fent, szerencsére a mérges típus csak a víz felszínén tud közlekedni, így nincsenek váratlan meglepetések, amikor kutyákat úsztatunk…

A Coral Snake-hez is van nagyon hasonló ártatlan változat, ezért van egy versike, amit itt megtanítanak: "Red and Yellow kills a fellow, Red and Black is a friend to Jack." Azaz: „Piros és Sárga gyilkol, Piros és Fekete a barátod.” (elnézést a nem túl költői fordításért :) )  Szóval, ha a piros és a sárga csík egymás mellett van, akkor a mérgező fajtát látjuk, ha a piros a feketével érintkezik, akkor az ártalmatlant. Jó tudni! :)

Mivel az istállókban sok a rágcsáló, ezért elő szoktak fordulni ott kígyók, amiket nem is bántanak, mert a rágcsálók is sok kárt okoznak. Vicki azt mondja, hogy a lovak nem is félnek tőlük, pedig a filmeken mindig paráznak. Vicki viszont annál inkább tart tőlük :)

A kutyákra nézve is veszélyesek, de ekkora kutyákat nem öl a mérgük általában. Az egyik lány kutyáját már megmarta egy mérges kígyó, állítólag totál bedagadt a feje, de egy nap alatt elmúlt nagyjából. A neten találtam olyan szolgáltatást, hogy a kutyád találkozhat egy bezárt, vagy lekötözött szájú kígyóval és amikor a közelbe ér, jól megrázzák elektromos nyakörvvel, „imitálva a kígyóharapást”. És egyben elvéve a kutya kedvét a kígyó megközelítésétől. Vickivel gondolkozunk rajta, hogy megcsináljuk a kutyáinknak (én nagyon szeretném), illetve talán mi is ajánlunk hasonló szolgáltatást egy hónapban egyszer (most keresünk valakit, aki kígyót tart).

Na de még mielőtt anyukám felhív, hogy most azonnal induljak haza és mindenki törli a látogatási szándékát :), lássuk a kevésbé veszélyes állatokat.

Egyéb érdekes állatok

Vannak mosómedvék – ezeket sajnos eddig csak elütve láttam az úton. Vannak borzok. Velük már találkoztam, és a kutyáim is. Áldom az ösztönkezelést és a kontrollt, mert simán lehívtam őket. Bár semmi bajuk nem lesz, ha lefújja őket a borz, de olyan szinten büdös, hogy nagyon sokszor kell megfürdetni a kutyát, hogy elmúljon. Itt vidéken ez a jó motiváció a kézbentarthatóságra, nem a járda-szabály (mert járda az nincs). :) Egyébként a borzok többnyire csak este jönnek elő. A szagukat néha lehet érezni még a kocsiban is, tényleg elég orrfacsaró.

A legnagyobb meglepi nekem a keselyűk. Rengeteg madarat látok magasan repülni, de azt hittem sasok és gyönyörködtem bennük. Aztán kiderült, hogy keselyűk. Én azt hittem, csak a sivatagban vannak, de nem. Van is mit enniük a végtelen földeken és utakon (sok az elütött állat). Egyik nap Peru elkezdte ugatni a házat amikor kijöttünk. Azt hittem a szokásos Peru-dolog, de akkor vettem észre, hogy két keselyű ücsörög a házam tetején. Aggódnom kéne? :)

Az egyik birtokon napok óta valami elhullt valami nagyobb állatot, tehén vagy őz tetemét eszik, mindig látom őket. Úgy tudom azért nincs toll a fejükön, hogy a dögről ne terjedjen át rájuk minden amikor eszik, mert a tollba beleragadna.

El se hiszem, de ahogy ezeket a sorokat írom, megint felszállt egy a tetőre. Biztos jó innen a kilátás. :)

Őzeket már többször is láttam a birtokon, ahol lakom. Vaddisznóval személyesen még nem találkoztam, de mindenki azt mondja, hogy rengeteg van. Szinte minden éjjel lövöldöznek valahol. Mármint nem a vaddisznók, hanem rájuk a vadászok. Tatuk is vannak asszem, de azt se nagyon láttam még. Lehet a hideg miatt. Gondolom nyáron más lesz az állatok előfordulási gyakorisága.

Rengeteg a mókus és a földön is sok időt töltenek, nem annyira félősek, mint nálunk, nagyon cukik.

A prérifarkasokkal még nem találkoztam. Állítólag falkákban vándorolnak és nagyon hangosak, ha a közelben vannak. Vicki azt is mesélte, hogy néha a kutyákat úgy vadásszák le, hogy a tüzelő nőstény elcsábítja a háztól, majd a falka szétszedi. Itt ez egy újabb nyomós ok az ivartalanításra. (A birtokokat nem tudják rendes kerítéssel körbekeríteni, mert túl nagyok és megfizethetetlen lenne. Talán elvárás is, hogy mozoghassak vadállatok a földeken.)

Biztos van még sok faj, mert itt több a vadon, az érintetlen terület. Macskafélékről pl. nem sokat találtam, pedig tuti vannak azok is. Ha valami jelentősebbet kihagytam volna, később majd pótlom.

A kutyák szempontjából veszélyesek a szúnyogok, mert terjesztik a szívférgességet. Az enyémek már kapnak is ellene védőszert tabletta formájában. Kullancs is van bőven, de állítólag itt a Lyme nem annyira elterjedt. A babéziát nem tudom. Az ellenszerek receptkötelesek Amerikában és drágák, ráadásul az állatorvosok felszámolnak vizit díjat is, ha ellenszert íratsz fel. Vickinek szerencsére van olyan állatorvosa, aki nem teszi ezt. Mások külföldről rendelik az ellenszert. Kell is, mert még bolhák is vannak, akik a lovardák homokjában szeretnek élni. Egyet már láttam, ahogy Peru bundájába akart furakodni. És sok a légy is, amik harapnak állítólag és szeretnek a kutyáimon is tanyázni, ha épp nincs a közelben ló vagy tehén. Főleg Pákó tempója kényelmes nekik :)

A kutyákat kicsit féltem, de elég sok kutya és macska él itt és valahogy megoldják.

El se hiszem. Pont fejezném be a cikket, erre leszáll egy fekete keselyű az erkélyem korlátjára. Lehet azt hitte, hogy Pákó nem csak napozik ott kint….. ááááááááááááááááááááááááá!