Akkor kezdődjön a klikkerezés

Első kérdés, mit szeretnek enni a lovak, ami jutifalat méretben előteremthető? Ez könnyű. Almát és répát. Na igen. Ezek a lovak valamiért nem eszik egyiket se, fene a belüket! Egy ideig folyamatosan próbáltam mindenféle zöldségeket, kukoricapelyheket és egyebeket adni nekik, de végül maradtak a gyári lovaknak készült jutifalatok. De legalább nem kell folyton aprítani. :)

Van itt egy Tractor Supply Company (TSC) nevű bolt, azt nagyon bírom. Ott lehet ilyeneket venni. Én jól bevásároltam, néztek is rám furán. :) Így is van olyan ló, amelyik csak az almás jutifalatot szereti, a mentásat nem. A tejkaramellás viszont mindenkinek bejön. :) Vettem egy Jolly ball nevű labdát is, ez volt az egyetlen lovaknak (is) készült játék, amit lehetett kapni.

Szerencsére a lovak egész nap enni akarnak, így még ha kapnak is reggelit, vacsorát, akkor is könnyen motiválhatóak jutifalattal. Még a füves részeken is simán lehet velük dolgozni, igaz, Vickiéknél azt hiszem nem a legfinomabb fűféle nő.

Ahhoz, hogy klikkerezzek egy állattal, nem elég csak azt tudni, hogy mivel lehet motiválni. Fontos valamennyire ismerni a viselkedését, hogy lássam, mikor nyugodt, mikor ideges, mit válthat ki belőle egy-egy mozdulatom, mit jelentenek az ő mozdulatai. Ez vadállatoknál és zsákmányállatoknál különösen fontos, ha pedig az állat nagy is, akkor még inkább kell az elővigyázatosság. Én eleinte remegő lábakkal sétáltam egy lóval és eltelt vagy másfél hét, mire elkezdtem magabiztosabban mozogni mellettük, amikor már nem ijedtem meg egy hirtelen fújtatástól, vagy amikor már magabiztosan eltoltam magamtól azt, aki pofátlankodott.

Amit még szintén nem árt tudni, hogy mi az állat viselkedésének a repertoárja. Értem ez alatt, hogy mik azok a mozdulatok, amiket magától is megcsinál és általában mikor, mi váltja ki, mi az, amit fizikailag képtelen végrehajtani, stb. Azt mondják ezért jó csirkével klikkerezni tanulni, mert csak két lába van és elég limitált a mozdulatok száma, amit végre tud hajtani. :)

A lovak nagyon sok mozdulatot elég kiszámíthatóan produkálnak, ezért az alapokat elég könnyű velük összehozni. Mivel MINDENT megnéznek, megszagolnak ami új a környezetükben, ezért a célkövetés, vagy formálni, hogy odamenjen valamihez a ló, végtelenül egyszerű. A fejüket alapból is folyamatosan mozgatják minden irányba: legelnek, vakaróznak, körülnéznek, stb. Ha valamit akarnak, hajlamosak kaparni, vagy dobbantani, így a lábmozdulatok is könnyen jönnek. Mint már említettem, szeretik követni az embert, sőt, ahogy elnézem, szeretnek fejjel orientálódni felénk, így elég könnyen lehet testfordulatokat is előidézni.

Szeretnek hemperegni is a porban, szóval még a lefekvés se tűnik ördöngösségnek. Amin viszont van mit dolgozni, az az ingerhez szoktatás (nagyon-nagyon óvatosak, ha új tárgy van a közelben, új felszínre kell lépni, valami mellett-alatt kell elhaladni, stb.) Én nagyon szeretnék valamilyen apportot is tanítani, de zsákmányösztön nélkül ez érdekes feladvány, mert minek is venne a ló a szájába bármit? :) Az ülést is láttam pár helyen tanítva, de maguktól nem produkálják. Aztán kérdés, hogy a vakfoltjaik miatt (például maguk elé közvetlenül nem látnak), mennyire lehet lábas célkövetés, akadályugrást és egyebeket tanítani (biztos lehet, csak nem árt tudni, mit lehet elvárni). És nem szabad elfelejteni, hogy a két külön agyféltek miatt, mindkét oldalra mindent meg kell tanítani.

Ami még érdekesség a lovaknál, hogy úgy tanítják őket általában, hogy kapnak egy nyomást, és ha arrébb mozdulnak, akkor a nyomás megszűnik. Emiatt ha megérintem őket bárhol, akkor arrébb lépnek. Nagy önuralom kell ahhoz, hogy ezt ne használjam némi csalásként, illetve ne akadjak ki, ha félreértésből arrébb lépnek, amikor nem ezt akartam. És gyanús, hogy könnyebben tanulnak utánzással, mint a kutyák, de ezt még nyomozom.

Mik legyenek az első feladatok?

A kondicionálás végtelenül gyorsan megy, ezt érdemes rögtön egy érintéses feladattal összekötni. Ezt már sok lóval megcsináltam. Persze ettől még a klikkeres gondolkodás még nem alakul ki, az csak ezután jön.

Mivel én kapcsolatépítésre, ismerkedésre használtam eleinte a klikkerezést, nem álltam neki ezerrel formálni. Úgy döntöttem, hogy a behívás lesz az egyik első feladat. Kicsit ledöbbentem, hogy a lovak nem tudják itt a nevüket, ez nem tudom mennyire általános, én ezt tök alapnak vettem. Így bekerült ez is a képbe. Szóval név, és gyere ide, ha hívlak. :) Ehhez gyakran szaladgáltam a lovakkal. (A patkoló pasas el is kezdett ugratni, hogy nem értem a koncepciót, mert a lónak kéne csak szaladni, nekem meg rajta kéne ülni, de én mondtam neki, hogy én a magam módján csinálom és kész. :) ) A szaladgálás hamar hozta, hogy a megállást sem árt, ha tudják a lovak, mert néha nagyon belelendültek a szaladásba, egyszer az egyik vészesen közel jött.

Aztán, hogy színesebb legyen a dolog, igyekeztem olyanokat beiktatni, hogy rámegyünk egy lécekkel borított részre, vagy átmegyünk egy boltív alatt (van egy pálya, ahol direkt a lovak miatt vannak ilyenek). Ez némelyik lónak könnyebben ment, de ahogy említettem, Wood nagyon érzékeny, vele minden ilyen tovább tartott. Közben elkezdtem egyre jobban megismerni őket, és ők is elkezdtek kötődni, ez szuper érzés.

A lovak nem nagyon szeretik, ha ölelgetik a fejüket, legalábbis itt a többség nincs oda azért, hogy valaki babusgassa őket, főleg nem egy idegen. De ma már több ló is nagyon kedvesen hajol hozzám, vagy hagyja magát. Fox nem, ő egy genya, csak a kaját akarja. Neki most az is az egyetlen, amiért klikkelek, ha hagyja magát megsimogatni, átölelni. :)

A behívás nem tűnt igazi feladatnak, mert a lovak jöttek folyton velem, utánam. A megállást már rég tudták, azt nem én tanítottam nekik. Szóval kellett valami, ami igazán tanítás, és mi lehetett volna más, mint a célkövetés. Allan megmutatta a zászlóval való gyakorlást, így egy ahhoz hasonló tárgyat választottam elsőnek. Volt egy textil zacskó, amiben hurcoltam a cuccaimat, azt lett a célpont.

Két lóval, Wood-al és Boots-al kezdtem el dolgozni. Egyszerre természetesen csak eggyel. Felvittem a körkarámba és először is elengedtem. Ha már pár napja nem lovagolták őket, eléggé tele voltak energiával, szóval hagytam őket szaladgálni, kicsit én is futkorásztam velük. Aztán elég hamar jöttek, hogy na akkor mit kell csinálni? :) Közelről irtó hamar ment a zacskó érintése, de messzebbről nehezebben mentek el odáig. Kb. 15-20 perceket dolgoztam velük. Eleinte hamarabb lefagytak és a megszokott módon elkezdtek falevelet, vagy fűszálat keresni a karám szélén. Mára már nincs ilyen gond, folyamatosan dolgoznak és meglepően sokat bírnak.

Kb. másfél hete sikerült végre csinálnom egy megfelelő célkövető pálcát (fa rúdon teniszlabda), amit egyből követtek is. Így már tudom őket mozgatni mindenfelé. Olyannyira, hogy rájöttem, hogy az egyik legidegesítőbb dolog, hogy folyton mozognak, folyton a fejükkel akarnak fordulni felém. Na, akkor kezdjük el tanítani a „marad”-ot. :) Ehhez használtam némi segítséget, konkrétan az első perctől volt kézmozdulat, vezényszó, minden. A követési hajlamuk miatt ez nehéznek bizonyult, de pont ma tök jól ment két lóval is, lehet csak véletlen, még dolgozunk rajta.

A tolatást is elkezdtem tanítani nekik, illetve mindegyik ló tud tolatni, de én azt szeretném, ha csak vezényszóra is megtennék.

Mikor a célkövetés már nagyon jól ment, akkor kitaláltam, hogy vajon akkor is működik-e, ha ülök egy lovon. Egyáltalán  lehet-e egy lónak a hátáról klikkelni. Megkértem Allan-t, hogy segítsen. Felnyergeltük Boots-ot és olyan fejszerszámot tettünk rá, hogy a szája szabad maradjon. Nagyon érdekes volt, ahogy ráültem, a ló kreativitása megállt. Nagyon is tudta, hogy ha ülnek, rajta, nem szabad mozogni, elindulni, ha nem mondják. Azért viszonylag hamar rájött, hogy mehet a pálca után. A kaját is viszonylag könnyen oda tudtam adni neki a hátáról, mert megfordult, felnyúlt érte. Arra kellett csak figyelnem, hogy ahogy mozdul a ló a pálca után, én is mozdultam a pálcával együtt, így sose érte volna el, ha nem figyelek. :) Ja, és egyszer leejtettem a klikkerem, az szívás. :) Bár hozzáteszem, hogy már mindegyik klikkeres lovam a „bravót” is tudja, mint klikkelő szót.

Úgy is kipróbáltuk, hogy Allan ült a lovon és én lentről dolgoztam vele. Ezt azért akartam megnézni, mert csak úgy tudom majd átkötni a lónál, hogy mit kéne csinálna a munka során, ha akkor is tud dolgozni a klikkerrel, ha Allan rajta ül. Itt is kellett egy kis idő, de mivel nem volt gond a mozgásból, hamar tudtam vezetni mindenfelé. Arra is nagyon jó a célpálca, hogy a lovat le lehet nyújtani munka előtt-után. A cutting ugyanis nagyon igénybe veszi őket.

Allan nem az a lelkendezős fajta, de miután látta, hogy mindenfelé el tudom mozgatni a pálcával a lovat, elkérte a klikkerem, némi falatot és felment a körkarámba a zászlóhoz. Ezt elismerésnek vettem. :)

Azt még nem tudom, hogy a lovaknak mennyire van hajlama megérteni az emberi szót, hozzákötni egy viselkedéshez. A kutyáknak ez könnyen megy, ők figyelnek ránk. A macskámnál viszont nagyon nem akart összejönni, ő ennyire nem volt rám hangolódva, pedig elég kutyás macsek volt. Most úgy sejtem, hogy simán érteni fogják, de majd meglátjuk.

Igyekszem türelmesen haladni és az is szempont, hogy olyan dolgokat tanítsak, amiket Allan esetleg tud hasznosítani menet közben. Fontos a jó alapozás. Az elkezdett feladatokat nem akarom félbehagyni, szépen letisztítva akarom őket vezényszóra tenni. Akinek van ötlete, hogy miket tanítsak nekik, írja meg nyugodtan! :)

(foly.köv.)