Az utóbbi időben nem sokat dolgoztam a kutyáimmal. Pákóval már nem is nagyon lehet, Perura viszont ráférne még egy kis csiszolgatás. Január óta nem járok már a bemutatócsoportos edzésekre, átadtam a stafétát, meg Perunak amúgy is sok volt a bemutatózással járó stressz. Viszont ezek voltak a rendszeres gyakorlások az életünkben. Persze ezen kívül is dolgoztunk, de változó lendülettel, célokkal. A második kutyánál valahogy hamarabb elszáll az ember lelkesedése, kitartása – legalábbis nálam így volt – hiszen már kevesebb az új, felfedezni való dolog. Mindig is az volt számomra a legérdekesebb a kutyáimmal való munkában, hogy megtaláljam valaminek a módját, nem maga az eredmény. Ugyanakkor magasak az elvárásaim magammal szemben, mégiscsak illene magas szintű munkát összerakni Peruval.

Sok kutyás ágazatot kipróbáltam, és számomra a megmérettetésre legalkalmasabb mindig az engedelmes volt, így maradjunk annál. Megnéztem és már meglepően sok magasabb szintű vizsgám van vele engedelmesből, de ezek a vizsgák elég esetiek. Én egy stabil, megbízható munkát szeretnék, olyan 90 feletti ponttal ha lehet, 7-es szinten. (K99-es vizsgarendszerben 7-es szint, HPO-ban 3-as)

Korábban több dolog is nehezítette a felkészülést. Egyrészt túl sok mindent csináltam a kutyával egyszerre és így kevesebb idő, energia, motiváció maradt pont a legnehezebb ágazatra. A bemutatócsoportos munka eléggé ellen-dolgozott az engedelmes anyagnak, mert ott sokkal kisebb elvárással meneteltünk, mivel egymásra, a zenére és a koreóra kellett elsősorban figyelni. Aztán volt néhány gikszer is, amit esélyes, hogy én rontottam el: Perut fiatal korábban sokszor ültettem, fektettem labdával, talán ez is közrejátszhatott abban, hogy mind az ülése, mind a fekvése egy számomra megoldhatatlannak látszó problémahalmazzá fokozódott. Mindig csak félig ült (guggolt), vagy feküdt, feszülő izmokkal, ugrásra készen, bizonytalanul. Már a vezényszó kiadásánál is úgy reagált, mintha valami tüzes parázson kéne átmennie és nagyon kényszeredetten csinálta meg a dolgokat, mint egy berozsdásodott gépezett. Valószínűleg az is közrejátszott, hogy nagyon utálja, ha ott hagyom bárhol, ő mindig közel akar lenni hozzám és hát ugye ülve, meg fekve azért néha maradni kell helyben. A lényeg, hogy hiába van egy gyors kutyám, a pózosai brutál gázok voltak. Idő közben az apportunk is szétesett. Szerintem egyszer valami kutyakaki mellé dobhattam az apportfát, mert undorodva köpte ki és utána mindig körbeszaglászta az apportfát és csak fél fogheggyel tartva hozta be, ha épp nem ejtette el addig. Nyár elején Illés Anitával és Benkő Fruzsival egyszer összeültünk egy bambira és sopánkodtunk azon, hogy milyen kár, hogy nem dolgozunk rendesen a kutyáinkkal. Álmodoztunk, hogy milyen jó lenne egy edző, aki kézben tartja a dolgokat és nekünk csak dolgozni kell mellette. Szó szót követett, míg végül fellelkesedtünk és úgy döntöttünk, hogy csinálunk hárman egy munkacsoportot.

Félve vágtunk bele, mert sok ilyen kezdeményezés halt már hamvába a kutyasulin, amolyan utolsó lehetőségnek fogtuk fel. A lényeg, hogy tartsuk, motiváljuk, segítsük egymást, de mindenki arra készül, amire akar és úgy, ahogy szeretne. Heti egy edzés korán reggel - mivel nyári meleg van – és még egy opcionális, a többit mindenki otthon, egyedül. A dologhoz hozzátartozik, hogy Anita munkáját Echoval, a beauceron-jával a kezdetektől végigkísértem fél szemmel, kicsit irigykedve. Anita nem csinált nagyon más sportágat Echoval, tudatosan azért választotta, mert obedience-zni akart vele és kölyök kortól fogva úgy is készítette fel. Láttam én már sok gyönyörűen dolgozó kutyát, de Anita szemlélete, gondolkodása a kutyázásban nagyon hasonlít az enyémhez, így könnyebb volt azonosulnom vele. Ráadásul nem is azon múlt, hogy iszonyatosan sokat gyakoroltak volna, sokkal inkább a tudatosság mértékén. Én korábban sokkal többet dolgoztam a kutyáimmal, de nem ennyire célorientáltan, egyszerre több dolgot is csináltam. Most viszont a szemem előtt láttam ennek a felkészítésnek a hatékonyságát és elhatároztam, én is kipróbálom.

Eleinte nagyon nehéz volt nekem, mert azt szoktam meg, hogy ha gyakorlok a kutyával, akkor az egy-máfél-két óra. Most viszont – nem utolsó sorban a nyári meleg miatt – a gyakorlások maximum 20 percesek voltak. Nagyon nehéz volt abbahagyni, kiszállni a megszokásból. De szerencsére hamar jöttek az apró eredmények és később kifejezetten élveztem, hogy kevesebb munkával előrébb tartok, mint korábban sok-sok gyakorlással. Olyan dolgok is elkezdtek javulni, amik már régóta gondot jelentettek. A dolog lényege, hogy egy bizonyos felkészítő, tanítási szakasz után már csak a tökéletes munka kap megerősítést. Ehhez persze a kutya eleinte sok segítséget, nagy motivációt kap és csak nagyon rövid ideig dolgozik, amíg még pont jól csinál mindent. Azaz nem folyamatos terhelés van sok javítgatással – amit én korábban csináltam. Mindehhez nagyon nagy összpontosításra, tudatosságra van szükség, mert minden apróságot észre kell venni a kutyán is és magunkon is. Ezért is jó, hogy vannak csoporttársaim, „külső szemek”.

A kezdetekben nekem többnyire inkább otthon kellett dolgoznom, méghozzá vacsi előtt a fektetésen. Nem tudom, hogy az alattam lakó mennyire örült :), de egy szupergyors, végigvitt (könyök a földön) fekvést kellett Perunak produkálnia, hogy ehessen. Később az ül is előkerült így, vagy épp a folyamatos szemkontaktus láb mellett kitartóan. Aztán az itt megnyert gyorsaságot, pontosságot vittük ki a pályára, és majd ezt kell átcsempészni a vizsgába. Szépen alakul a munka, pedig nem dolgozzuk halálra magunkat és így duplán élvezetes. :) Van közben időnk a frizbizést is gyakorolni és feltett szándékom a triebballt is tökélyre fejleszteni. Ja, és járunk megint őrző-védőre is, oda is új koncepció szerint, de erről majd később. Illetve van egy titkos tervem, egy projekt Peruval, de ezt még nem leplezném le, majd csak ha alakul a kivitelezése. :) Azt hiszem októberben lesz legközelebb vizsga, addigra remélem összeáll az anyag. Nekem ez a szemléletváltás egy mérföldkő az életemben, ahogy anno az a belga szeminárium volt, amit a világbajnokok tartottak és tőlük tanultam, hogy munkacsoportban és megírt programtervvel mennyivel hatékonyabb a felkészülés. Szeretem ezeket a mérföldköveket. :)

Alszanak a Drágaszágok :)

A nyomozásom még mindig tart az egészséges táplálás, allergia témakörökben. Azonban az elég egyértelműnek látszott, hogy ha csak egy húsfajtát akarok adni, akkor legcélszerűbb a vadhús, vagy inkább vad nyesedék. Az ok egyszerű, a vadak nem esznek olyan mesterséges tápanyagokat, mint a tenyésztett állatok. Nem kellett sokáig keresgélni forrást, többre is akadtam. Van aki nagyobb mennyiséget, 15 kg-ot tud csak adni, de azt házhoz hozza, máshol vannak kisebb kiszerelések is, de azért el kell menni. Az árakat illetően 340-400-500 Ft körül van a vadnyesedék kilója, függően a forrástól és, hogy milyen vad (mert ahol van külön szarvas vagy őz, az drágább).

A gabonaféléket mostantól hanyagoljuk, úgyhogy se kenyér, se tészta, se gabonapelyhek. Szénhidrát forrásnak rizst kapnak, az állítólag nem allergizál. A rizs nem túl drága, 200 Ft körül van kilója és kb. ennyi is megy el egy kutyának egy héten.

Mindehhez még jön egy kis nyers reszelt zöldség, néha főzve az is. A húst én akartam volna nyersen adni, de arról itthon még szinte mindenki lebeszélt, így engedtem a nyomásnak és főzőcskézem. (A csak hússal való etetésben is ellentmondásokba ütköztem, egyesek szerint az maga a csoda, mások szerint attól húgyköves lesz a kutya, mert volt már ilyen.)

Azt hittem utálni fogom, hogy naponta kell főzni a kutyáknak, de szerencsére nagyon hamar kialakult az új szokás. A húst reggel kiveszem a fagyasztóból, estére szépen kiolvad, lassú tűzön (hogy ne legyen büdi, tuti tipp!) 20-25 perc alatt meg is fő. Kétszer a héten a hús vízében megfőzöm a rizst, ami 2-3 napra elég még. A legrosszabb része a főzőedény mosogatása, de az is viselhető. Főleg, hogy egy edény erre a célra ki lett nevezve, így nem kell túlzásba vinni. Viszont nagyon felemelő érzés, hogy milyen gondos gazda vagyok :) és látni a kutyák szemében a csillogást, amikor jön a vacsi.

Kb. 2 hete esznek már csak vadhúst, semmi baromfi, semmi maradék és semmi táp! Perun már látom, hogy kicsit hízott, de a fülproblémák és a tappancs-szétnyalás még mindig fennáll. Nem tudom mennyi a kritikus idő, de én kb. 2 hónapot adok a dolognak, az szerintem reális. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi változik majd.

Ja, hetente kétszer kapnak főtt vagy füstöl csontot rágni. Ez fogtisztító, erősítő és unaloműző hatással is bír. :) És a csontban van a legtöbb ásványi anyag!

Lehet amúgy kapni vad-darálékot is, 180 Ft körül, de abban sajna gabonapehely is van, így az nekünk kiesett. Nyilván azért olcsóbb, mert bele van darálva mindenféle, de az még beleférhetne, viszont a gabonaféléknek veszniük kell! :)

A múltkor azon kaptam magam, hogy szenvedélyesen érvelek amellett, hogy miért kell házi koszttal etetni. Próbáltak meggyőzni, hogy a táp egy technikai vívmány és a top kategória (=méregdrága) jobb, mint a rendes kaja, de én ebben most pillanatnyilag nem tudok hinni. Vicces módon egy „elavult” dolgot most többre tartok, és olyan kutyás boltokban igyekszem felkutatni a megfelelő húsfajtát, amik létjogosultságában egy ideje már nem hittem. Az a kis sarki bolt, ahol kilóra lehet venni a tápot a bontott zacskóból és ahol még ott áll a fagyasztó a sarokban. A házi koszttal etetés nem egy új találmány, hanem egy régi idea újra felfedezése. Mintha újra feltaláltam volna a kereket. De a lényeg, hogy örülök neki és a kutyáim is. :)

Ami még kicsit feladja a leckét, hogy a munka során milyen jutalommal dolgozzak. A virsli, párizsi témát most hanyagolom, a vadhús elég undi ahhoz, hogy azt adjam kézből, így most egyfajta szalonnaféleséggel dolgozom. Perura úgyis ráfér a hízás. Abban talán kevesebb a mesterséges összetevő és az se csirkéből van. :) Aztán ki tudja, lehet ezzel pont semmit nem ér az egész, majd meglátjuk.

Arra is kíváncsi leszek, hogy Amerikában vajon milyen lehetőségek várnak e téren….

A múltkori poszt után nagyon sok levelet kaptam. Sokan beszámoltak saját tapasztalataikról. Én is egyre több infóhoz jutok, amik sokszor ellentmondásosak, de azért vannak összecsengések is szerencsére. Én még folytatom a nyomozást, próbálkozást, addig is megosztom veletek néhány részletet a nekem írt történetekből:

„Nekem sajnos nagyon durván allergiás a kutyám, a csirkétől és a gabonától nem csak a félszőre hullik ki, hanem szinte azonnal elkezd valamilyen testrésze bedagadni. Én tápozok, a Proplan halas tápját etetem és azóta nálunk nincs gond.”

„Külföldi kutyás barátaim nagy része csakis BARF-ol, azaz nyers táplálékot az a kutyáknak, ők abszolút erre esküsznek, de ott már kialakult erre a célra egy üzletág - rényszarvastól kezdve a halon keresztül minden készen fagyasztva, online rendelhető.”

„Én kb. fél éven keresztül küzdöttem folyamatosan, úgy hogy nem enyhültek a kutya tünetei: nyalta, rágta a lábvégeit ennek következtében persze a sebek felül is fertőződtek baktériummal-gombával, így azokat is folyamatosan fertőtleníteni, kezelni kellett. E mellett mindenhol vakarózott, de annyira viszketett, hogy órákon keresztül nyüszögött. Teljesen ki voltam borulva, hogy nem tudok neki segíteni és hogy folyamatosan szenved a kutyám... Nálunk is a szokásos tanáccsal indított a doki: kerülni a csirkét, az a leggyakoribb allergia Én is elég alaposan utána olvastam a témának, amik nagyon fontosak: - Ahogy az emberek, úgy a kutyák is mindenre (!) lehetnek allergiásak: élősködők (bolha, atkák, csótány), pollenek (parlagfűtől kezdve minden), macskaszőr, viccesen hangzik de: emberi hám (nemcsak az ember lehet allergiás a kutyára :)), táplálék (gabonák, fehérjék, de nagyon gyakran inkább a tartósítószerek!); kontakt-allergiánál pl. a különböző fémek, fémötvözetek (nyakon, nyakörvnél) - Csak olyanra lehet allergiás, amivel korábban már találkozott a szervezete, immunrendszere - Egészséges kutyának lehetőleg ne adjunk vitaminkészítményt, immunerősítőt, mivel lehet, hogy ez robbantja ki (utolsó csepp a pohárban) az allergiát, mivel az allergia az immunrendszernek egy túl heves reakciója valami ellen - Ha csak (!) táplálék allergiás a kutya, akkor is minimum 6 hét mire kiderül, hogy sikeres volt-e a másik kajára váltás és akár egy rossz falattól (kutyasuliban kedves emberek!) sokkal súlyosabb formában ismét előjöhet - Egy vizsgálat szerint a csirke fehérje allergiás kutyák 7%-a (!) aki csak és kizárólag erre allergiás (hány allergiás kutyára vágja rá a doki kapásból, hogy biztos csirke?!) Én fél évig küzdöttem a tápváltással, főzőcskézéssel, mire a neten rátaláltam, hogy vérvétellel megállapítható, hogy mire allergiás a kutya. Rohantam a dokihoz, hogy ilyet akkor lehet-e? Mondta, hogy a kajakizárásos módszerrel szoktak kezdeni, mert az egyszerűbb és jóval olcsóbb Igen ez a teszt is tévedhet pluszba-mínuszba, de mégis ad valami kiindulási alapot. És a vérvételnek hála megtudtam mi mindenre allergiás a kutyám: - háziporatka (azóta azt is tudom, hogy ennek az ürüléke allergizál belélegzés útján) - tárolási atkák (ez állítólag a tápokon fordulhat elő, szintén belélegzéssel allergizál, ezért is fontos, hogy mindig vízzel felöntve kapják a tápot! - bárány - marha, tehéntej - csirke A teszt alapján azt is megtudtam, hogy a csirke és a tojás más fehérjének számít - ezt a teszt külön vizsgálta. Ezek után Acana Pacificát kezdtem etetni, az atka-allergiák leküzdésére pedig megrendeltem a labortól a hyposzenzibiláló oldatot. (Ez kb. annyiba került, mint a vérvételes teszt). Ez kb. úgy működik, mint a homeopátia. Azt, amire allergiás feloldják és eleinte nagyon hígítva, majd egyre erősebb kivonatban kapja meg a szervezet, ezáltal fokozatosan hozzászoktatják. Szerencsére meg tudtam beszélni a dokival, hogy én adhassam be ezeket az injekciókat a kutyámnak, egyébként gondolom ezért is jó kis pénzt elkérnének... Örömmel jelentem, hogy utoljára 2010 nyarán adtam be neki ilyen szurit és tünetmentesek vagyunk (2008/2009 telén kezdtük a kúrát)! Tápból azóta is halasat kap, bár idén januárban átváltottunk Brit Care lazac-krumplira, mert az Acana már nagyon drága. Jutifalinak sertés vagy pulyka virslit szoktam venni. Drábább, mint a vegyesek, de a minőségi kaja ezzel jár (nekünk is). Gabonafélékre szerencsére nem mutatott ki a teszt allergiát, de minden kutyámnál kerülöm a búzát, kukoricát, szóját. Amit én jónak tartok: rizs, zab/zabpehely, krumpli. Ha esetleg valamelyik kutyádnál kiderülne a háziporatka allergia - természetes ellenszerek: - Eukaliptusz illóolaj (csak pár csepp szükséges mindenbe!): portörlés csak nedves ronggyal eukaliptuszos vízbe áztatva felmosáshoz: vízbe ecet, eukaliptusz illóolaj (én saját kedvemre narancsosat is szoktam bele tenni) - Hepa filteres porszívó - Lehetőleg minél kevesebb textil, ami van mindent legalább 60 fokon mosni (ezen a hőmérsékleten már elpusztulnak): szőnyegek, függönyök (nálam már nincs, csak ikeás fa reluxák), kutyafekhely huzatok, pokrócok - Berakni a cuccokat a fagyasztóba: ezt még nem próbáltam - egyrészt kicsi a fagyasztóm, másrészt a kutyaszőrös pokrócot inkább nem... - Porfogókat megszüntetni a lakásban”

„Az én kutyusom kb. egyéves koráig mindenféle emésztési problémákkal küszködött, fosott, hányt, nem szívódott fel a kaja, és állandóan beteg volt. (Kennelköhögés, tüdőendoszkópia, szteroidok, antibiotikumok stb.) Az összes létező bolti tápot kipróbáltuk, a legdrágábbakat is, de nem hoztak változást. Akkor botlottunk bele egy emberbe, aki kutyatápot gyárt. Egy időben csinált száraztápot is, de mostanság egy hatvan-egynéhány növényt tartalmazó port készít. Ezt a port kell megfelelő arányban nyers húshoz adni - így a kutya megkapja az enzimdús nyers húst és a szükséges növényi hatóanyagokat egyaránt. Jelenleg - immár talán egy éve - így etetjük: nyers húst veszünk a piacon, ledaráljuk, hozzá adjuk a port és porciónként lefagyasztjuk. Hihetetlen formában van a kutya. Egész pici korától beteges volt, egy kisebb autó (na jó, öreg autó) árát elköltöttük az állatorvosnál. Viszont amióta így tápláljuk, semmi, semmi, de semmi baja nincsen. (Kopp-kopp!) Energikus, domináns, aktív. Nagyon vékony, inas/izmos a kutya. Volt szerencsém összehasonlítani az egyik testvérével, és ahhoz képest is sokkal jobban néz ki. Ez most nem elfogultság, tényleg makkegészséges. A nyers hússal való etetés során nem egészen fele annyit kakil, mint a táp után. Szóval én csak a legjobbakat tudom elmondani a nyers kajáról, igaz, ez a "mágikus porral" dúsított változat. Időt kell rá szánni, hogy az ember elkészítse, és ez egy nagyobb kutyánál jóval nagyobb mecera.”

„Mi is nyers hússal etetjük a kutyánkat, nekünk csak pozitívumai vannak. Általában egyszerre több kilót veszünk és vegyesen szoktuk kimérni 0,5 kg-os adagokra (naponta kétszer eszik a kutyus reggel és este). Mi zöldségekkel és gabonával nem küzdünk (olvastam a blogodban), hanem egy szárított növényekből álló POR keveréket (erről bővebben itt: http://delectus.hu/category/termekek/ ) szórunk a húsra és így adjuk oda, ősztől tavaszig egy evőkanál zsírt is hozzákeverünk. Az allergiás tünetei megszűntek (az állatorvosok csak szteroidokkal tömték és mikor abbahagytuk visszaesett, volt hogy oxigén maszkot kapott egy estén keresztül, mert nem kapott levegőt), azóta szemmel láthatóan majd kicsattan az egészségtől, több az energiája, szebb a szőre, jobb az étvágya (a táphoz volt, hogy napokig hozzá sem nyúlt). Egy 2 éves kan golden retriever-ről van szó, a testsúlyából (kb 35kg) adódóan a napi adagja 1kg hús + POR + zsír, így kb 800-1000 Ft/ nap amivel számolhatunk”

„Én már régen a tápmentes etetés híve vagyok. Még az első kutyám volt viszketős, fülvakarós és lábrágós. A tápok kiiktatásával mindegyik megszűnt! Marha vese, borjú máj és csirke farhát a nyers menü alma-répa reszelékkel (és időnként tojással) kiegészítve. Alkalomadtán velős csontot főzök a rágcsa kedvéért, de igyekszem azért kevés csontos dolgot adni, mert tapasztalataim szerint az allergiás nyavalyákat a sok csont erősíti (a csontos darálékok megfogják a székletet és a viszketésnek külön rosszat tesznek). Ha megfőzöm a húst, akkor bármilyen zöldséget is főzhetek bele (a szárazbabon kívül), és mindig teszek bele kevés sót, köménymagot, petrezselymet és majorannát és az utóbbi időben egy kis csalánt is mert azt tapasztaltam, a fűszerek is javítják az emésztést és csökkentik a viszketést. Kevés kukorica vagy búza darát is szoktam belefőzni, az én kutyáimat ez nem szokta zavarni. Ez a nyers kosztnál nekem jobban bejött. De ha nincs időm, akkor nyersen kapják, avval sincs bajuk:-) A táp persze kényelmes, csak nekem rossz volt néznem a kutya kínlódását, ennyit a kényelem sem ért meg! Ne add fel, érdemes küzdeni:-)))”

„A négy hét alatt "felpumpált" csirkében nem lehet antibiotikum ha az EU-ban állították elő. Persze olcsóbb a Brazil hajón kitudja mivel nevelt csirke. De azt biztos nem Magyarországon vágják. Az állat fajtájából adódóan nő meg ilyen rövid idő alatt. Persze nyilván nem a tanyán kaparászó csirke beltartalmával egyenértékű, és nagy része víz, ezért nem annyira gazdaságos.”

Folytatom még a témát....

Akinek hozzáfűznivalója van, kommenteljen ide nyugodtan, hogy mások is lássák!