Egy hete vagyok itt és már kezdődik is a munka. Az itteni suli weboldalát már egy ideje megcsináltuk még otthonról és a jelentkezések is elindultak. Vickivel nagyon sokat leveleztünk, írtunk neki egy listát, hogy mindent kell beszereznie, ezeket mind be is szerezte. Illetve csak az Ebathlon rudak maradtak hátra, amiket a napokban megvettünk fillérekért egy barkácsáruházban.

Mivel itt nagyon meleg van az év nagy részében, csak fedett hely jöhetett szóba. A helyszín Vicki egyik jómódú barátnőjének, Jane-nek a lovas arénája. Régebben 150-200 lovat tartottak itt, de ma már csak pár kószál a birtokon. Kár érte, gyönyörű a hely. Az arénában cutting versenyeket tartottak, de ma nem igazán használják semmire. (Ezt a sportot űzi Vicki is és a férje Allan bírál, tanít és versenyez is.) Baráti áron kaptuk meg a helyet és nagyon ideális sok szempontból. A legnagyobb hátránya, hogy nincs a közelben nagyobb város, és az emberek nem nagyon szeretnek messzire vezetni itt sem. Ezért lehet, hogy egy másik helyet is keresünk és egyszerre két helyen lesznek majd foglalkozások. Itt az ovi és a terápia még úgyse megy, club sincs, szóval még van kapacitásom.

Mivel egyedül vagyok itt Tükör Oktató, és mivel az amerikaiak ahhoz vannak szokva, hogy egy szolgáltatás 100%-ig a résztvevőkről szól, a Vicki úgy találta ki, hogy lesz egy keddi és csütörtöki csoport, illetve egy szombat és vasárnapi és mindenki abba jelentkezik, amelyikbe tud jönni. Oktató kollégáim most biztos pont azt gondolják, amit én is ennek hallatán: ha nincs csoportbontás, akkor azért lehet ott gubanc. Mi van, ha össze  nem illő kutyák kerülnek egy csoportba? Reménykedtünk, hogy nem így lesz.

A jelentkezés egy online kérdőíven keresztül ment, nem voltam itt, így nem tudtam volna válaszolni hívásokra, a Vickiék meg nem tudták a válaszokat. De őszintén szólva lehet meg is tartjuk itt ezt a rendszert. Ez egy más világ, máshogy működnek a dolgok. Ennek az egyfajta tiszta lappal kezdésnek igyekszem az előnyeit kihasználni és azokat a dolgokat, amik otthon nehezen mentek, eleve máshogy megalapozni. Én például nagyon nem bánnám, ha nem csöngene folyton a telefonom az érdeklődők miatt (minden tisztelet az iskolavezetőknek otthon, akik ezt kibírják!), illetve nem kéne minden foglalkozást hétvégére tenni. De itt eltöröltük a pótfoglalkozást is, ha valaki nagyon lemarad, magánban kérhet extra segítséget.

A keddi csoportba hét szuka kutya jelentkezett, de aztán volt kavar, mert valaki mégsem jön, többen késtek, illetve a hétvégi csoport egyik kutyája most szombaton nem érne rá, így lejött kedden (az én beleegyezésemmel). És volt, aki majd csak a második órára jön. Így az első indításnál csak öt kutyánk volt, amit én egyáltalán nem bántam! Persze totál vegyes csoport: két nagy fekete keverék tele energiával, két közepes juhászkutya keverék közepes energiával némi érzékenységgel és egy mama mellett ácsorgó semleges schi-tzu. Az egyik kutyával kölyök kora óta klikkereznek, a másik gazdája azt se tudta, mi az a klikker.

Itt nagyon sok a keverék és a legtöbb kutyát már nagyon fiatalon ivartalanítják. Emiatt a kanok egyáltalán nem néznek ki kannak, a legtöbb guggolva pisil egész életében. Ez nekem valahogy szomorú látvány, de igyekszem nem túl kritikus lenni. Minden helyen más dolgok mennek jobban, vagy rosszabbul, mint máshol.

És ami oktatóként egyből feltűnt, hogy ha találkozol valakivel, a kutyákat bemutatják neked és tőled is elvárják, hogy bemutasd a sajátod! Mondanak pár szót, hogy mit kell tudni a kutyáról, neked pedig illik megsimogatni és megdicsérni. Az ilyen helyzeteken mindig elkezdek filózni: mi az, amihez alkalmazkodnom kell, mert itt ez a szokás, és mi az, amiben igyekeznem kell egy másik utat mutatni nekik.

Segítőként megkaptam a Vickit és a Heather-t (aki Vicki kutyapanzióját vezeti), mindkettőt nagyon bírom és ügyesek is. Vicki elhívta Allan-t, a férjét is, akinek csak lovakkal van ugyan tapasztalata, de kértem, hogy legyen azért ott valami hímnemű is ha lehet. Nagyon rendes volt tőle, hogy segített és úgy láttam élvezte is. Az elején elmondtam nekik, amit el lehet kb. 10 percben. :) Maximálisan megértőek voltak és tényleg sokat jelentett, hogy ott voltak.

Két dolog miatt aggódtam valamelyest: az egyik, hogy ne kapjak ki valami gázos esetet, a másik, hogy az angolomat értse mindenki.

Gondoltam jól megmozgatom a kutyákat elengedés előtt, de itt szinte minden kutya túlsúlyos és alig van kondijuk, úgyhogy láttam már a kezdés előtt, hogy nem lesz gond, hamar kidőlnek. Úgyhogy vettem egy nagy levegőt és mindenkit elengedtünk.

Amikor már láttam, hogy tuti rend van, bekapcsolt az oktató énem és ugyanúgy hadarva nyomtam a sztorit, mint otthon. Teljesen értették az angolomat, sőt, a végén még meg is dicsértek, hogy milyen szépen beszélek. Lelkesedésemben volt, hogy magyarul mondtam ki egy-egy szót, de gondolom majd elmúlik. :)

Az elején elmondtam nekik, hogy ne foglalkozzanak egymás kutyáival, ami ugye a fenti sztori után, hogy náluk ez elvárás, új volt nekik. Kétszer kellett emlékeztetni  az első tíz percben két gazdit, de aztán nem volt gond. Sőt, meg is dicsértem őket, hogy milyen jól segítenek egymásnak azzal, hogy nem foglalkoznak mások kutyáival.

Eleinte még egyszer kétszer össze kellett szedni a figyelmüket, de nagyon lelkes nebulók voltak a gazdik, hamar megtanulták, hogy közel kell jönni. :) Gyakorlatilag nem is engedtem el a figyelmüket másfél óráig. A kicsi létszám miatt mindenkinek tudtam segíteni a gyakorlásoknál, de ügyesek is voltak.

Attól igazából egyáltalán nem tartottam, hogy nem fog nekik tetszeni. A Tükör Módszer annyira zseniális ahogy van, hogy tuti siker. :)

Az óra után elpakoltunk és beültünk egy mexikói kajáldába egy gyors vacsira 9 körül. A mexikói kaja bejön! Még mindig nem tudom megszokni, hogy itt lehet némi alkohollal vezetni. Nyilván a praktikum az oka, nincsenek taxik és nagyok a távolságok vidéken. Akkor is fura. Beszéltünk a tanfolyamról, mindenkit megkérdeztek a többiek és mindenkinek tetszett. Én is kaptam pár pirospontot. :) Egy-két helyzetet átbeszéltünk, de nagyon nem kellett magyarázni, mert Vicki amióta ismer és tud ezt-azt tőlünk, használja is azokat.

Csütörtökön jön a második foglalkozás, szombaton pedig a másik csoport. Abban több oktató is lesz Vicki panziójából, akik képzéssel is foglalkoznak. Jelentkezett egy agresszív, hatalmas dog gazdája is, de őt áttesszük terápiára, feltéve hogy vállalja.

Na megyek, mert a kutyákban volt egy-két kullancs és be kell szerezzek valami ellenszert. Egyébként is sok a dolog és még a hülye jogsira is tanulnom kell. :)

ui: a képek feltöltésével nagyok sok időm megy el, majd megpróbálok keresni jobb megoldást, addig marad ez az automatikus elrendezés. Ja és valaki csinált egy csomó képet komolyabb géppel, majd elkérem.