Ez egy teljesen vegyes oldal tele olyan filmekkel, könyvekkel, linkekkel és hasonlókkal, amit szerintem érdemes megnézni, elolvasni, megkóstolni és egyebek. Igyekszem tematizálni és némi ízelítőt adni abból, hogy mi miről szól. Nem írom ide minden kedvencemet, mert végtelen hosszú lenne a lista, csak amit úgy érzem, másoknak is érdemes megélni mert tanulságos.

TÉMAKÖR: ELGONDOLKODTATÓ

Egyszer felfedeztem magamnak a HVG könyveket, és azóta is előszeretettel nézegetem, hogy miket fordítanak le, adnak ki.

Malcolm Gladwell minden könyvét nagyon ajánlom! Olvasmányosak, érdekesek, elgondolkodtatók, tele esettanulmánnyal, a legkülönbözőbb dolgokról!

Malcolm Gladwell: Ösztönösen – A döntésről másképp

A könyv arról szól, hogy sokszor egy pillanat alatt, ösztönösen jobb döntéseket hozunk és jobban átlátunk dolgokat, mintha sokáig gondolkodnánk rajta és analizálnák az esetet. Vajon miért van ez így? Ennek hátterében a tudatalatti áll, amire viszont milliónyi dolog hat, amivel esetleg nem vagyunk tisztában. Így saját véleményünk, döntéseink, cselekedeteink hátterében olyan befolyásoló tényezők is lehetnek, amiket nem is sejtünk. Engem nagyon elgondolkoztatott és igyekszem a jövőben jobban odafigyelni, hogy milyen ingerek érnek és azokat hogy lehet ellensúlyozni, alakítani.

Malcolm Gladwell: Fordulópont – Ahol a kis különbségekből nagy változás lesz

Olyan esetetek boncolgat nekünk a szerző, ahol egy termék, egy irányzat, vagy egy idea valamiért nagyon népszerűvé vált és nagyon gyorsan elterjedt. Visszafelé indul a nyomokon, hogy minek köszönhető mindez. Például egy környék közbiztonsága rohamosan csökkenhet, ha egy elhagyatott ház ablakát kitörik és úgy hagyják, aztán jön a többi rongálás, szemetelés, stb. Termékek és szolgáltatások esetében bizonyos emberek, vagy embercsoportok segítenek a terjesztésben, hírverésben. De sajnos ezek az esetek többnyire csak utólag érthetőek meg és nem kapunk megoldási kulcsokat ezek mesterséges előidézésre.

Malcolm Gladwell: Kivételesek – A siker másik oldala

Ebben a kötetben olyan híres emberek vagy embercsoportok eseteit vizsgáljuk meg, akik nagyon sikeresek lettek. A szerző rámutat, hogy nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy ezek kiemelkedő képességű emberek és ennek köszönhető a sikerük, hanem egy csomó más körülmény együttállása is kellett az ő sikerükhöz. Ebben a könyvben is csak visszafelé lehet a dolgokat megérteni, abban sajnos nem kapunk segítséget, hogy lehet ezekkel a tapasztalatokkal kivételesen sikeresnek lenni.

TÉMAKÖR: MARKETING

Seth Godin amerikai marketing gurunak már több könyvét is olvastam és mindegyik nagyon tetszett. Inspiráló, és mindig naprakész, olvasmányos könyvek esettanulmányok, nem száraz szakmai anyagok, úgyhogy nem csak szakembereknek javaslom!

Seth Godin: Törzsek – Te is lehetsz vezető!

A könyv arra az alap tézisre épül, hogy az emberek társas lények és szeretnek különböző csoportokba tartozni. Egy csoportnak azonban szüksége van vezetőre. Ez a vezető, akárcsak maga a csoport, sokféle lehet, de néhány alap tételnek meg kell felelni. Ne a klasszikus vezetői szerepkörre gondoljunk, sokkal inkább egy idea köré szerveződő csoport összetartásáért felelős kulcsfigurára. Segítségünkre van a fejlett technológia, az internet, ami nagyban megkönnyíti a kapcsolattartást, az információ áramlást. Így bárki számára elérhető vált, hogy saját csoportot indítson, vagy bármilyen csoporthoz csatlakozzon. Természetesen mindezt marketing szemszögből tárja elénk a szerző.

Seth Godin: Hab a Tortillán - Alkalmazzuk ésszerűen az új marketinget!

Az internet, a közösségi oldalak, az okos telefonok és egyéb technikai vívmányok megjelenése alaposan átszabta a kommunikációt és egyben a marketing lehetőségeit, alapjait. A könyv érdekessége, hogy olyan eseményről ír, ami napjainkban zajlik. Aki lemarad a változtatásról, az pórul járhat. A szerző szerint mindenki előtt ott a lehetőség, soha nem volt ilyen könnyű egy jó ötlettel sikeres vállalkozást indítani nulláról. A legnagyobb újdonság talán, hogy ma már a marketing nem a meglévő áru eladását segíti, hanem az egész céget a marketingre (a vevők óhajait meghallgatva) építve kell átszervezni. Vállalkozóknak kötelező olvasmány!

TÉMAKÖR: ÖNMEGVALÓSÍTÁS

Mindig is hittem abban, hogy az ember a maga sorsának a kovácsa, hogy rajtunk múlik, mivé leszünk, mit érünk el, de harmadik X betöltése után valahogy elkezdtek az ezzel kapcsolatos témák jobban is érdekelni. Nyitottabbá váltam és valahogy mintha egyre többet hallottam volna ilyesmit a barátaimtól is. Magam sem tudom, miben mennyire hiszek (vallásos nem vagyok), de mostanában szeretek kísérletezni, veszteni valóm nincs. Érdekes, hogy a legtöbb téma nagyjából ugyanarról szól, egy tőről fakad...

Brian Tracy Phoenix Szemináriuma - A teljesítmény lélektana

Ez a szemináriumi anyag írásos és hanganyag formában is fent van magyarul a neten, több helyen is. Én a hanganyagot javaslom, lehetőleg nyugis körülmények között, fülhallgatón hallgatva. Közel 30 db van és több 40 perces, úgyhogy rá kell szánni az időt, de nagyon megéri!! Nekem sok felismerésem volt közben, olykor elég fájdalmasak. Több dolgot is megfogadtam a tanácsokból (pl. reggelente min 20-30 perc olvasás) és szinte biztos, hogy neki fogok még futni a jövőben, mert mindig mást hall meg jobban az ember.

A titok

Én ezt is hanganyag formájában hallgattam meg, de azt hiszem a film hanganyaga volt. A titok tulajdonképpen a vonzás törvénye. Azt mondják, hogy amit az ember nagyon akar, azt megkapja. Hogy hogyan kell tudatosan "rendelni" az élet katalógusából, annak megvan a maga technikája. Minden negatív érzés, vagy gondolat hátráltatja, hogy az ember megkapja, amit akar. Ahogy próbálgatom, néha nagyon kemény kihívás a kétségeket, hitetlenséget levetkőzni, nem is mindig megy.

Agykontroll

Még csak most ismerkedem a témával, most akarok elmenni egy tanfolyamra. Eddig "Az elménk univerzális ereje" hanganyagot hallgattam meg és természetesen itt is az a fő téma, hogy hogyan kell elérni amit szeretnénk és minden agyban dől el.

A módszer hivatalos leírása itt található: http://www.tukormodszer.hu/index.php/a-modszerrol

De gondoltam megfogalmazom kicsit másképp, kevésbé hivatalosan, hogy nekem mit is jelent a Tükör módszer, mit hozott az életembe, hogyan van jelen.

Alapvetően két dologra bontható:

1. Először is ez egy életszemlélet, amely szerint a környezetünk visszatükrözi viselkedésünket, személyiségünket. Ha változtatni szeretnénk a környezetünkön, magunkban kell kezdeni a változtatást és ez ki fog hatni. Ez független a kutyázástól, és igaz az élet minden területén, emberi kapcsolatokban, munkában, teljesítményben, stb. És épp így igaz a kutyázásban is, hiszen a kutya is tükröt tart elénk. Talán annyiban más a kutya által mutatott kép, hogy a kutya nagyon közel van hozzánk, és nagyon tiszta képet mutat, nem ferdíti el az emberi élet összetettsége, érdekközpontúsága.

Azt hiszem egyszer lesz még Tükör módszer a lovas sportban, és a gyerek nevelésben is és talán más területeken is. Amikor nálunk az emberek megtanulják ezt a szemléletet a kutyázáson keresztül, sokan átterjesztik az élet egyéb területeire és ezáltal nagy élményekben van részük.

Ehhez persze sok önfegyelem, tudatosság kell és legfőképp önkritika. Néha nagyon kemény, nekem például volt már olyan időszakom, amikor úgy éreztem, hogy soha nem leszek „elég jó” és kár is az egészért. Aztán rá kellett jönnöm, hogy az se mindegy, milyen szemszögből, motivációból, beállítottságból nézem a visszajelzéseket. Hajlamos vagyok a kritikákat felnagyítani, a pozitív visszajelzéseket meg elbagatellizálni, elengedni a fülem mellett, így persze, hogy fárasztóvá vált.

Ugyanakkor a kutyaiskolán, a szakmai csoportokban fantasztikus a hangulat és az oldottság azért, mert mindenki eszerint a szemlélet szerint gondolkodik. Nagyon jó érzés, hogy mindenki nyitott, önkritikus, ismerjük egymás erősségeit és gyengeségeit és „tartjuk” egymást.

Ami a kutyáimat illeti, két teljesen különböző kutyám van és más dolgokat is tükröznek vissza nekem. Peru sokkal érzékenyebben reagál arra, ha ideges vagyok, könnyen fel tudjuk egymást húzni. Pákó inkább csendes elvonulással sztrájkol, ha valami nem tetszik neki. Én nagyon hangulat-ember vagyok és könnyen felmegy bennem a pumpa. Meg kellett tanulnom tudatosan állítani az idegállapotomon a kutyák felé, akármi is zúg éppen a fejemben. Leggyakoribb példa, amikor a lakásban kapkodva rohangálok, mert késésben vagyok és valamelyik rosszkor van rossz helyen és én ráüvöltök. Elég egy pillantás tőlük és rögtön elszégyellem magam, kapjak már észbe, ők nem csináltak semmit.

2. A módszer másik nagy összetevője maga a kutyás rész, a szakmai tudnivalók. Három részből áll:

1. Viszony kialakítása ösztönkezeléssel

Leegyszerűsítve ez a kutyával való viszony kialakításáról szól, hogy hogyan legyél te a főnök. Sok helyen sok féle elméletet lehet hallani, nálunk is változott a dolog kommunikációja az utóbbi időben. Már nem mondjuk, hogy falkavezér, lévén mi nem falkában, hanem családban élünk és a kutyát is oda vettük magunkhoz. De a lényeg ugyanaz. Akár csak egy gyereknél, ott is kell tekintély, hogy a szülő irányt mutasson, szabályokat állítson fel, a gyerek szót fogadjon, stb. A kutyánál ugyanez a lényeg. Hiszem, hogy sokkal ártalmasabb, ha a kutya „neveletlen” és azt csinál amit akar. Egy ilyen kutyát nem lehet rendesen sétáltatni, sokkal kötöttebb az élete, a lehetőségei és egy rakás kéretlen felelősséget rakunk rá, amiből ő valójában nem kért.

Ahhoz, hogy elérjük az ideális állapotot, szükségünk lesz a már fent ismertetett Tükör szemlélet elfogadására, azaz a belőlünk induló folyamatok megváltoztatása bennünk kezdődik. Emellett meg kell tanulnunk sok dolgot a kutyákról, hogy hogyan gondolkodnak és főleg hogyan kommunikálnak. Meg kell értenünk, hogy a viselkedésük mit jelent és nem a „ha csóvál, akkor boldog, ha behúzza a fülét, akkor fél” szinten, hanem ennél sokkal mélyebben. Ugyanakkor a kutyák működése és kommunikációja nem bonyolult (eltekintve néhány érdekes kivételtől), a saját kutyánk viselkedését általában nem nehéz kiismerni.

Ha ez már megvan, akkor jöhet a mi részünk, azaz mit jelent az én viselkedésem a kutya számára. Hiába vagyok mérges, ha számára ezt nevetséges formában adom elő. Kutyául kell kommunikálni és hitelesen az ő számára. Ehhez jönnek olyan trükkök, hogy hogyan kell gombnyomásra mérgesnek lenni, ha nem is vagyunk azok, vagy hogyan maradjunk nyugodtak, amikor épp legszívesebben halra cserélnénk kedvencünket….

Nekem két argentin dog kan kutyám van, lehet tippelni, milyen típusú ember vagyok. :) Bár a dolog csalóka lehet, sokszor láttam hatalmas darab, agyontetovált, félelmetes külsejű pasikat, akik képtelen voltak keményen bánni az ő drága kis dogójukkal. Na én nem ilyen vagyok. Nekem azt nem kellett tanulnom, vagy erőltetnem, hogy én góré akarjak lenni a kutyáimnak, az megvolt. Vezető típus vagyok, de meg is teszek érte mindent (remélem), hogy jó vezető legyek, vállalom a felelősséget, a terheket és igyekszem kellően kiegyensúlyozni a mókát a fegyelemmel. Igazság szerint az utóbbi években sokat puhultam, már nekem se esik jól keménykedni a kutyákkal, és mások kutyáit se akarom már kéretlenül megnevelni. Ez jó is, meg nem is. Ez van, öregszem. :)

2. Tanítás klikkerrel

A klikkerrel különleges kapcsolatom van, imádom!! Itt is olyan alapelvekről van szó, ami nem csak a kutyáknál működik, hanem bármilyen élőlénynél. Nagyon sok élőlénnyel klikkereztem már és remélem, hogy még lesz szerencsém tengeri emlősökkel is kipróbálni, az lenne maga a csoda!

A klikkert sokan félreértik, rosszul használják és úgy mondanak véleményt róla. Hiszem, hogy aki egyszer ráérzett arra, amire én, az többet nem teszi le. Nekem az első perctől fogva nagyon tetszett, logikus volt és működött. Fantasztikus volt nézni, ahogy a kutyám értelme kinyílik, látni, hogy hogyan gondolkodik és ezzel egy olyan mélységű kapcsolatot kialakítani vele, amiről nem is álmodtam. Pákóval olyan összhang alakult ki közöttünk, hogy a legapróbb mozdulatokból is értjük egymást és egészen összetett dolgokat is el tudok magyarázni neki. Peruval megéltem a kölyökkori klikkerezés csodáját. Azt hiszem felülmúlhatatlan, látni egy pár hetes kiskutyát komplex viselkedéseket percek alatt megtanulni, lelkesen, magától.

Itt is működik a tükör, ha a kutya valamit nem ért meg, nem őt hibáztatom.

Én azt vallom, hogy egy feladatot jobb többféleképpen is megközelíteni és különböző módokon „magyarázni” a kutyának, úgy könnyebben és tisztábban megérti, mit is várunk tőle. Illetve fontosnak tartom, hogy bizonyos alap feladat típusokat megtanuljon a kutya. Ha van egy komplex repertoárja, akkor utána bármilyen újabb feladatot szinte csak össze kell rakni, mint egy kirakóst, mert a részfeladatokat már ismeri a kutya és más összefüggésben is tudja használni.

Itt is nagyon fontos, hogy értsük a kutya reakcióit, gondolkodását, mit miért csinál. Mindig próbálkozni kell más utakkal, kreatívnak kell lenni! Összetettebb feladatoknál kulcsfontosságú, hogy egészen apró részekre és kritériumokra tudjuk szedni és jó sorrendben, jó súlyozással kell tanítsuk az egyes részeket. Két dologhoz szeretem hasonlítani a tanítást. Egyrészt a főzéshez: kell egy jó recept! Fontos a hozzávalók minősége, mennyisége, mikor adjuk hozzá, mennyi ideig kevergetjük, stb., de kell hozzá némi spontaneitás is, attól lesz különleges. Másrészt a tanítás egy sakkjátszma: te lépsz valamit, amire a kutya lép valamit, megint rajtad a sor és így tovább. Tudni kell alkalmazkodni az aktuális felálláshoz.

(erről írtam is egy könyvet, "Klikk! - Ahogy a kutyák szeretnek tanulni" címmel)

3. A megfelelő életmód biztosítása

A fizikai lefárasztásról már sok kiképző beszél, de szerintünk ez önmagában nem elég. A kutyát szellemileg is le kell kötni és legfőképp ösztönenergiáinak kell utat engednünk.

Azt hiszem az egyik legrosszabb dolog, ha az ember nem szervez olyan programokat a kutyájával, ahol ő „kitombolhatja magát” és együtt töltenek el minőségi időt. Én erre igyekszem nagyon odafigyelni. Perunál kiemelten muszáj is, mert benne túlteng az energia és ha nem hagyom levezetni, akkor máshol talál kiutat magának, aminek én nem örülök annyira. Lovasoktól tanultam a kifejezést, hogy az állat „tele van”. Ez nem egészséges.

A legnagyobb kedvencük az őrző-védő (Tükör módra), de Pákónak sajnos már nem lehet, mert nem bírja a lába, csípője. Nagyon sajnálom, mert szinte semmi nem spannolja fel annyira, mint mikor kilátásba kerül egy kis ŐV, a szíve még nagyon vinné. Ilyenkor általában kap egy nyugdíjas fogást, hagy örüljön.

Mindkét kutya imád úszni, Peru annyira, hogy akár egymagában elúszkál. :) Szinte minden nap megyünk nagyokat sétálni az erdőben, télen szánkón húznak, nyáron görkorin. Az apportjáték is nagy kedvenc, szerencsére elszórakoztatják vele egymást. Kipróbáltuk a mantrailinget is, Peru őstehetség, csak én vagyok lusta hozzá. A lakásban szoktam velük játszani mindenfélét, különösen esős időben jönnek jól a kiszagolva keresős feladatok és hasonlók. És persze ott a klikkerezés, ami mindig jól lefárasztja az agyukat, bár már iszonyú jól bírják az agymunkát. Régebben sokat vizsgáztunk, és még tervezek is. Peru annyira imádja a frizbizést, hogy még azon is filózom, hogy felkészítem egy versenyre egyszer. Meglátjuk. Egy másik újdonság, amit szeretnék kipróbálni, a Triebball, mókásnak tűnik.

Perunál sokkal jobban látszik, hogy az életmód mennyit segít a kutya kiegyensúlyozásában. Szerintem jó dolga van a kutyáimnak. Igyekszem mindent megtenni, hogy egészséges életet éljenek.

Összefoglalva:

Tükör módszer     =    Tükör szemlélet    +     Kutya megértése

(hogy legyen tekintélyem + hogyan taníthatom klikkerrel + milyen a számára egészséges életmód)

A Tükör módszer lényegében azt tűzte ki célul, hogy a gazdik legyenek tudatosak a saját szerepükben a kutyájuk viselkedését illetően. Nem vagyunk egyformák, az életünk, az elvárásaink, a kutyáink sem azok. Nem is arról szól a történet, hogy mindenki kocka alakú kutyákat kell neveljen. Mi oktatók általában akkor vagyunk elégedettek, ha a gazdikat rá tudjuk vezetni a szembesülés rögös útjára és kutyáiknak méltó vezetőivé válnak. Szerintem egy jól nevelt kutyának alapvetően két ismérve van: az egyik, hogy a kutya egészséges, boldog, nem mutat viselkedés zavarokat, a másik, hogy a környezetünket nem zavarjuk kutyánkkal.

A kutyatartási kultúra iszonyatos sebességgel fejlődik hazánkban, de valószínűleg a világ más tájain is. Ez a változás nem mindig jó, sok dologban nem kéne a nyugatot követni, ahol ugyan be lehet vinni a plázákba a kutyákat, de mindenhol pórázon kell sétáltatni és egyre jobban távolodnak el a természetes dolgoktól. A Tükör módszer is folyamatos fejlesztés alatt van, hiszen követni kell a világ változását, és a tudásunk, tapasztalatunk is nő. Én szívem mélyén titkon remélem, hogy egyszer még nagyon híres lesz világszerte és mi magyarok élen fogunk járni a kutyák megértésében. :)

Mikor Pákó 7 éves lett, nagyon lelassult, már úgy éreztem, terhelem a munkával, bemutatókkal. Ideje volt, hogy utánpótlás után nézzek. Sokáig halogattam és tartottam is tőle, olyanokon filóztam, hogy: Lehet-e egyszerre két kutyát egyformán szeretni? Vajon lesz olyan kutya, aki felér Pákóhoz? és hasonlók.

Más fajta szóba se jött. Az argentin dogban rejlő szélsőségek – a keménység és az ember centrikusság, szeretetigény – számomra a tökéletes kombináció (vajon miért? :) ). A forrás se volt nagyon kérdés, ismét Ricsitől, a Santa Esmeralda Kennelből akartam kutyát, azóta is nagyon jóban vagyunk. Az meg milyen májer már, hogy két argentin kanom lesz! - gondoltam. :)

Viszont én közben elismert kutyás szakember lettem, így nagy volt rajtam a nyomás, minden tekintetben. Jött egy alom, egy gyönyörű szukától, 12 kölyök (uhh), volt miből választani. Nem is tudom pontosan hány kan volt még, és hányból lehetett választani, de mindegy is volt. Peru kiválasztott, teljesen egyértelműen. Elég volt egy óra a kölykök között és egészen biztos voltam benne, ő az én kutyám!

Nem akartam korán elhozni, de dogóéknál nem olyan vicces 12 kölyköt együtt tartani, így ő is hazajött már 6 hetesen. Eleinte mókás volt, hogy bokáig érő korában már keménykedett, pl. egy felnőtt labi szukának többször is nekiment. De aztán egyre kevésbé volt vicces. A kutyaoviba se tudtunk bejárni, mert nem jött ki sokakkal, az meg milyen már, hogy a kutyaiskola egyik vezető oktatójának a kutyája szanálja az ovisokat?

Én azt gondoltam, hogy már szinte mindent tudok a kutyákról és mit nekem egy újabb darab. Tudtam, hogy nehezebb kutya lesz, mint Pákó, nem is lehetett volna máshogy. De hogy ennyire!!?? Peru sajnos nem egy kiegyensúlyozott kutya, nagyon nem könnyű vele. De nem akarom kizárólag ráverni a balhét, az nem lenne túl „tükörmódszeres”. Egyértelmű, hogy túl magabiztos voltam, hogy sok dolgot még nem tudtam a kutyákról, hogy elkényeztettem, hogy bealudtam néhány dologban, hogy nem figyeltem rá eléggé és még sorolhatnám. Maga a tény, hogy második kutya, szintén nem könnyítette meg a helyzetet. Pl. nem tanítottam meg egyedül lenni, mert ugye Pákó mindig ott volt, ha én nem.  Mai napig szoktam ezen merengeni, hogy mit csesztem el én és mi az, amit a kutya hozott magával. Egy biztos, életem legnagyobb kihívásait, szembesüléseit kaptam Perutól. Az első két év pokoli volt!

Peru úgy szállt ki a kocsiból, vagy jött ki minden ajtón, hogy morgott, ugatott, borzolt. Mindennek és mindenkinek. A kutyák 80%-át nem bírta, részben tartott tőlük, részben dominálni akart felettük és minden problémára az agressziót húzta elő. Egy domináns-érzékeny kutya a legrosszabb kombináció. Akkoriban úgy éreztem, semmire nincs igazi megoldás: ha büntetem, fegyelmezem, akkor a feszültséget tolom bele, ha hagyom, vagy nyugtatom, akkor nem rakok bele kellő gátlásokat. Mindehhez társult, hogy a büntetést nem vette igazán magára, viszont borzasztó könnyen kioldódott. Nem tudok már objektívan beszélni róla, az egyértelmű, számomra egy igazán kemény feladat volt. És közben folyton úgy éreztem, hogy mindenki árgus szemekkel figyel, mert most derül ki, hogy tényleg értem-e a szakmát. A barátaim-kollégáim is nehezen kezelték a helyzetet, voltak ebből is konfliktusok. Innen az egész egy ördögi kör lett. Én totál ideg voltam a kutya miatt folyton, aki emiatt még bizonytalanabb, feszültebb lett.

Próbáltam megérteni a kutya viselkedését, de közben sok volt a meló a cégben, a bemutatócsoportba felvettünk még 10 tagot (az eddigi 15-höz), új koreót találtunk ki és lavíroztam a két kutyával. Egyértelműen nem vettem elég komolyan, nem szántam rá elég időt, nem figyeltem rá eléggé. A tudásom is kevés volt hozzá. Azt viszont észrevettem, hogy mintha időszakos lenne a kutya viselkedése, hol jobb, hol rosszabb, a körülményektől függetlenül. És az is feltűnt, hogy ahogy nő, mintha kiegyensúlyozottabbá kezdene válni. Akkoriban nem láttam értelmét a büntetéseknek, hogy egy állandó háborús övezetben éljünk, egyszerűen nem esett jól, így sok mindent ráhagytam. Az idő tényleg sok dolgot megoldott, gyógyított. Két éves korára Peru már egész kutya forma kezdett lenni és én is kezdtem megnyugodni. De soha nem lesz olyan, mint Pákó, hasonló sem, és én soha nem fogok 100%-ig megbízni benne. Nagyon fárasztó, ha egy kutyában nem lehet megbízni. Ha velem van, a figyelmem egy része mindig rajta kell legyen. Tart a gyerekektől, nem érti a kölyökkutyákat, minden szokatlan dologra tud morogva reagálni, pl. kapucni, bukósisak, bőrönd, de változó, hogy éppen mit tart félelmetesnek, és mit nem. Két szomszéd nénitől mindent elvisel, egy harmadiktól pedig néhol tart, néhol hevesen udvarol neki. Ki érti ezt?? Vagy, hogy miért ugatja, morogja meg a grillsütőt, vagy mitől függ, hogy egy szobor épp ijesztő-e neki, vagy nem? Nem lehet teljesen kiszámítani, így csak azt lehet, hogy mindig figyelni kell rá.

Mindeközben nagyon imádtam a kis piszkot. Nagyon bújós kutya, folyton a nyomomban volt, ami nekem nagyon tetszett. Hiába tudtam, hogy nem egészséges, beleestem az egyszeri gazda hibájába, szívet melengető volt és nem akartam mögé látni. Pedig ez a kutyának sem jó.

Mikor Pákót ivartalaníttatni kellett, Perut is ivartalanítattam. Egyrészt nem akartam, hogy Pákót zaklassa a kanos görcseivel, másrészt reméltem, hogy kicsit lehiggad, de nem változott a viselkedése, az udvarlásokat leszámítva, azok tényleg elmúltak.

A munkában ugyan sokszor könnyebb vele, mert gyorsabb (erre mennyire vágytam Pákó után!) és nagyon jól terhelhető. Sokkal kisebb, mint Pákó és sokkal izmosabb, mozgékonyabb. Őt bezzeg feszítik az ösztönök! Fura, hogy mennyire különbözőek, de közben van bennük sok hasonlóság is. Azért az agyrém, hogy Pákó még el se indult le a lépcsőről a másodikról, Peru már a kapunál nyüszög, hogy engedjem már ki, én meg valahol félúton. Az ilyen eseteket rendbe tettem szabályokkal, de az általános kép az, hogy Peru folyton menne és nyugtatni kell, visszafogni, Pákó meg elalszik menet közben, egyfolytában pörgetni kell. Még jó, hogy szeretem a kihívásokat. :)

Mindig is úgy gondoltam, hogy egy kutyával foglalkozó embernek a kutyája a referenciája. Ezért is viselt meg nagyon a Peru körüli dráma. Viszont senkitől nem kaptam ennyi küzdenivalót, tanulságot, mint tőle. Mindig is igyekeztem úgy felfogni, hogy mindebből tanulni kell és minél nehezebb kutyát kap az ember, annál több a tanulság. Ettől csak jobb szakember leszek, ha nem adom fel, ha nem keresek kifogásokat. A dologhoz az is hozzátartozik, hogy előtte szentül hittem, hogy minden kutyát lehet közel tökéletesre nevelni és ha nem megy, a gazdiban van a hiba. Azóta megértettem, hogy azért ennél sokkal árnyaltabb a dolog. És bár minden kutyán rengeteget lehet változtatni neveléssel, nem lehet mindegyikből Pákót csinálni pepitában.

Mikor ezeket a sorokat írom, Peru már elmúlt 3 éves. Nagyon sokat javult mostanra, pusztán a kora, érettsége miatt is, de természetesen ahol lehet, igyekszem terápiázni is vele, és egyre jobban összecsiszolódunk, értjük egymást. A kézben tartással nincsen gond, így felügyelettel szinte bármilyen szituációban megtaláljuk a megoldást közösen. Nem bánnám, ha önállóan is megtanulna jól kezelni konfliktus helyzeteket, dolgozunk is rajta. Amit még lehet, szeretnék belőle megérteni, meglátni minél több összefüggést. Már nem várom tőle (és magamtól sem), hogy tökéletes legyen, de a legjobbat kell kihozni magunkból és ez közös feladat.

Pákó egy igazán különleges kutya. És ezt nem elfogult gazdaként mondom. Sokak szerint a tekintete szinte már emberi. A benne levő szeretet és türelem meg egyszerűen határtalan. Mindez egy ilyen testben, különösen ütős kombináció…

A kiválasztásához semmilyen frappáns történet nem kapcsolódik, teljesen egyforma hat kölyök közül kellett választanom, végül órákkal később Ricsivel, a tenyésztővel együtt úgy döntöttünk, ő lesz az enyém.

Már kicsinek is lassú és megfontolt volt, ez az évek során csak fokozódott. Egy éves korában mentünk le a Népszigeti Kutyasulira, úgy kezdtük, ahogy mindenki. Nem volt vele igazán gond, de aztán jött a kamaszkor, és csak megmutatta a dogó jellemet, amiben volt dominancia, csajozás, önfejűség, hiszti, ellenállás, és kutyákkal agressziós hajlam is. Akkor még nem volt Tükör módszer és én is kezdő voltam, ő meg a fene nagy agyával totál hülyét csinált belőlem. Aztán egy-két év alatt megtanultuk egymást, összecsiszolódtunk, nagyon sok időt töltöttem vele, rengeteg vizsgán, versenyen, utazáson, kalandon vagyunk túl. Kb. 3-4 éves korára alakult ki az a kapcsolat, amikor már nem voltak problémák, kérdések, bizonytalanságok, amikor már magától is kerülte a verekedést, anélkül, hogy szóltam volna, amikor már nem kóstolgatott, hogy tényleg akarok-e én góré lenni, amikor már én is képes voltam kiegyensúlyozottan viselkedni vele, nem idegből, hisztiből reagálni, és amikor már összenézésekből is értettük egymást. Elképesztő érzés ilyen összhangban lenni egy állattal. Az ember úgy érzi, hogy visszatalált valami ősi egyensúlyhoz a természettel.

Annyi, de annyi mindent köszönhetek ennek a kutyának és annyi csodálatos dolgot adott – azt hiszem nem csak nekem -, hogy szinte lehetetlen felsorolni. Vele tanultam meg klikkerezni, általa lettem GAZDA (nagy betűkkel), ő volt a prototípus „Tükör-kutya”, a Népszigeti Bemutatócsoportot együtt alapítottuk, rengeteg etológia teszten vettünk részt, felneveltünk együtt két macskát és egy kutyát (mindegyik pót-anyukának nézte és használta!), mi teszteltük a K99-es vizsgarendszer nagy részét (több rekordot azóta is tartva :) ), együtt találtunk ki Ebathlon játékokat, és még ki tudja mi mindent. Jártunk sok helyen, csináltunk sok mindent.

De a Pákóval való élet legjellemzőbb eleme az, hogy bárhova megyünk, mindenhol mosolyt és megdöbbenést csal az arcokra. Elképesztő módon ember centrikus és simogattatja magát mindenkivel. Persze mindenki azt hiszi, hogy csak őt tiszteli meg ezzel és a külseje alapján elég meglepőnek találják a viselkedését. A mai napig sem jöttem rá, hogy neki kell a simi, vagy úgy érzi, az embereknek kell az, hogy őt simogathassák. :) Csak azt tudom, hogy amikor megvettem, attól tartottam, sokan be fognak szólni a harci kutya miatt (aki sosincs pórázon), de el kell mondjam, hogy 99%-ban csak elismerést, kedvességet kapunk. A szomszédaim, a postások, a járókelők, más kutyások, a tv stúdiókban dolgozók, szóval tényleg mindenki szereti, elismerően néz rá. A bemutatókon (isten tudja hány volt!) végképp nagy hatást gyakorolt az emberekre. Egyik legszebb élményünk, amikor egy anyuka könnyes szemmel fotózta a kislányát, aki épp pacsit kért Pákótól. Kiderült, hogy a gyereket megharapta egy kutya és évek óta jártak pszichológushoz, nem sok eredménnyel, nagyon félt a kutyáktól. Az ilyen pillanatokért érdemes ezt csinálni!

Pákó nem egy ösztönfűtött darab, sokkal inkább az agya irányítja. Azt hiszem emiatt és lassú mozgása miatt nem félnek tőle az emberek, még a laikusok is hamar látják, hogy mennyire megbízható. Nagy élmény beengedni egy óvodás csoportba, ahol a gyerekek „sétáltatják”, vagy parancsokat osztogatnak neki.

7 éves korára már nagyon lelassult, különösen meleg időben. Nem akartam terhelni a bemutatókkal, így úgy döntöttem, itt az ideje az utánpótlásnak. Ebbe az idilli állapotba érkezett meg Peru…...

Nem igazán tudtam hogyan kezeljem, hogy már két kutyám van. A kiskutya rengeteg törődést, odafigyelést, nevelést igényelt (pláne Peru!), de közben az idősebb kutyát sem lehetett elhanyagolni. Folyton lelkiismeret furdalásom volt, sehogy se volt jó. Ha csak az egyikkel foglalkoztam, a másik miatt sajgott a szívem, ha mindkettővel, akkor valahogy nehéz volt jól működtetni a dolgokat. Ráadásul Peru tüzes természetével sokat nyaggatta Pákót, illetve ha nem éppen hozzám bújt, akkor hozzá. Folyamatosan figyeltem őket és próbáltam megfejteni, hogy Pákó vajon hogy éli meg, hogy van még egy kutyám. Sokáig nem voltam biztos benne, hogy örül neki és voltak is nehézségek. De egy-két év alatt Peru felnőtt és az ő kapcsolatuk szépen kiteljesedett. Peru megértette (némi segítséggel), hogy Pákót tisztelni kell, akkor is, ha ő mindent eltűr. Hogy nem játszhat vele úgy, mint más haverjával, mert már idősebb, érzékenyebb. Pákó viszont senki mással nem játszik, csak Peruval. Összebújva alszanak – igaz, Peru bújik, vagy használja párnának Pákót, de talán neki is jobb, mintha egyedül lenne. Semmilyen konfliktus nincs közöttük és én is nagyon igyekszem, hogy mindenki egyformán kapjon a figyelmemből, a jutifalatokból és mindenből.

Pákó egy tökéletes kutya. Bár idős korára elkapattam és nagyon kunyerálós is lett (azt hiszem a bemutatók utáni össznépi etetés is közrejátszott), de vele gyakorlatilag semmilyen probléma nincs, amit nagyon kevés kutyára lehet elmondani. A mai napig őt tudom teljes nyugalommal és büszkésséggel vinni bárhova, egészen más érzés vele dolgozni, megjelenni mint Peruval. A megbízhatóság mintaképe.

E sorok írásakor 9 és fél éves. Nemrég ivartalaníttatnom kellett, mert a heréiben találtak nem odavaló dolgokat. Ettől eltekintve makkegészséges. Ekkora testtel ez kész csoda. Nagyon remélem, hogy az egészséges életmód, a sok törődés meghozza a gyümölcsét és még sok évig élvezhetem a társaságát. Fel vagyok készülve mindenre, mert muszáj, mert nem lesz velem örökké. Addig is, az én dolgom, hogy a lehető legszebb kutya-nyugdíjas kort biztosítsam neki, nagyon megérdemli.