Ezt a sztorit már sokaknak elmeséltem, de muszáj leírnom. Olyan szinten akadtam ki azon, ahogy a kutyák utaztatását kezelik, hogy megfogadtam, hogy ezt nem hagyom annyiban.
A kutyák reptetése eleve nem egy kellemes dolog, régebben annyira berzenkedtem tőle, hogy nem hittem, hogy rászánom magam. Nagyon sok városi legenda és riasztó történet kering a témában. Gondoltam választok egy nagyon állatbarát légitársaságot. Milyen naiv voltam. (Nem mondom, hogy mindent tudok a témáról, így ha valakinek más tapasztalata van, kérem írja meg hozzászólásként.)
A légitársaságok enyhén szólva sem viszik túlzásba a tájékoztatást az állatok szállításával kapcsolatban. Közvetlen járat nem volt Budapestről Dallasba, három légitársaság jöhetett szóba: Lufthansa, KLM és az American Airlines. Az utóbbi kettő azt hiszem Londonon keresztül megy. Nem írom le az összes részletet, én végül a Lufthansát választottam. Azzal már jöttünk ki ide, ismertem a menetét és az volt talán a legolcsóbb is.
Ha kutyákat reptetsz, olyan boxban kell őket vinni, amit a IATA („jata”) előír. A legtöbb boxra rá is van írva, ha olyan. Nálunk két márka volt, a Trixie Gulliver-je és a Petmate Vari Kennel-ja. A légitársaság megadja, hogy mi a legnagyobb méret, amit felvihetsz a gépre, de közben a IATA előírja, hogy mekkora helye kell legyen a kutyának. Erre vonatkozóan vannak egész pontos, szigorú leírások, de van egy kb verzió is: fel tudjon állni, meg tudjon fordulni, kényelmesen feküdjön.
A box vásárlás folyamatát már leírtam korábban, illetve odáig jutottam el, hogy megrendeltem egy nemzetközi webáruházból. Külön jött meg a kettő, az egyik el volt repedve, a másikból egy nagyobb darab ki volt törve. Ez azok után, amit már a boxokkal szívtam, nagyon megviselt. A repedtből valamennyit jóváírtak, a töröttet visszaküldtem. Nem tudom, hogy egy 50e Ft értékű boxot miért nem csomagolnak be a szállításnál. Közben egy ismerősöm felajánlotta, hogy nekem adja a boxát, mert neki pont ilyen van. Közben a Lufthansa e-mailes ügyfélszolgálatától megkaptam a választ, hogy jó lesz ez a box a kutyáimnak. Biztosra akartam menni, így írásban kértem tőlük, fényképet küldtem a boxról és leírtam a kutyák minden adatát. Szép lassan kezdtem megnyugodni, hogy a kutyák rendben lesznek. A boxot Pákó imádta, folyton benne aludt, Perunak se volt gondja vele.
Aztán kb. két héttel az utazás előtt a Lufthansától kaptam egy másik e-mailt, hogy mégsem lesz jó az a box, mert harci kutyák, speckó boksz kell, a IATA Cr82-es szabályozás alapján. És kaptam egy rajzot, hogy milyen box kell. Na ott elgurult a gyógyszerem. Para a köbön, kapkodás. A szállító, amit ők kértek, nem boltban vehető, úgy kell csináltatni. Viszont se a cr82-es szabályozás, se a box pontos leírása nem található meg sehol!! A Lufthansa telefonos ügyfélszolgálatán vannak magyarok, de az ottani emberek droidok, semmit nem tudnak érdemben, csak jegyeket tudnak átbookolni kb. A mailes ügyfélszolgálat angolul van, azok meg baromi lassúak. (jelzem két héttel voltam az utazás előtt) Nem is beszélve arról, hogy az ő jóváhagyásukkal megrendeltem két drága boxot, aminek az utánajárásával nagyon sok időt csesztem el.
Egyetlen szerencsém volt. Korábban írtam a frankfurti reptér állatgondozó részlegének, hogy kivehetem-e a kutyákat Frankfurtban egy pisire (nem, csak 3 óránál hosszabb transzfernél veszik ki őket), és ott volt egy pasi, Dieter Mueller, aki végtelenül készséges és gyors volt. Ő elküldte nekem a cr82-t, a Lufthansa belső(!!) szabályozását, amin 15 fajta szerepel, akinek ez a box kell és még egy kontaktot is adott egy osztrák céghez, aki állatok szállításával foglalkozik. Ők is nagyon aranyosak voltak és mondták, hogy ők is csináltatják a boxokat, de jobban járok, ha itthon csináltatom meg őket.
(Beszúrnám, hogy a Lufthansa által jelölt fajták: pitbull, stafford, staffi-bull, bull, amerikai bulldog, argentin dog, fila, kangal, kaukázusi, bull masztiff/masztiff, nápolyi masztiff, rottweiler, tosa, bandog, bordeaux-i – ez utóbbiról csak egy kölyökkori kép a listán. Azt hiszem kár is belemenni annak megértésébe, hogy ezt a listát mi alapján rakták össze.)
Innentől már csak Mr. Mueller-t kérdeztem mindenben. Tőle tudtam meg azt is, hogy ez a box alapból vadállatoknak van, de nekem nem kell két kijáratot csinálnom, mint a képen, az csak azért van, ha egy vadállat nem tud tolatni, vagy megfordulni. Persze leírva mindez sehol, találd ki, hogy mi kötelező és mi nem. Az pl. az volt, hogy legyen egy rácsos rész és előtte egy nyitható fa ajtó, de nem volt kötelező felfelé nyitni az ajtót, mint a rajzon.
Szerencsémre egy olyan asztalos elérhetőségét kaptam meg, akinél jobbat el tudnék képzelni a feladatra. Nagyon jó szakember, korrekt, nagyon jó árat mondott (55e/box – máshol 70-100-nál kezdődik és gagyibb), precíz, gyors és még a szállításban is tudott segíteni, ugyanis ezek 40 kilós boxok kb. Pár nap múlva már nálam volt a két box. Az utazás éjjelén alkoholos filccel írtuk fel minden oldalra, hogy „Live Animal” és a nyilakat, nehogy fejjel lefelé tegyék őket. Ez előírás. Volt benne rögzített itató, amibe kintről egy tölcséren be lehet tölteni vizet. Szintén előírás.
Ugyan a Lufthansa honlapján az áll, hogy egy box nem lehet több 22 kilónál, a telefonos ügyfélszolgálaton (akikkel összesen kb. 15x beszéltem) nagyon határozottan azt mondták, hogy a súly nem számít. Így jól teleraktam szőnyeggel, párnával. :) )
A repteret is felhívtam, hogy majd hova kell menni, de csak olyan felvilágosítást kaptam, amiben mondatonként szerepelt a „szerintem” szó. Agyrém. Én próbáltam már hónapokkal előtte mindent kideríteni és úgy kellett megbirkózni minden nyamvadt infóért. Mennyi ideig tartana ezeket kiírni a netre???
Ja, és amikor online be akartam csekkolni, azt írta ki, hogy nem megy valami hiba miatt. Újabb telefon az ügyfélszolgálatnak. Kérdezem, hogy lehet, hogy a kutyák miatt van? Nem. Hívjak egy másik számot, ahol a programozók segítenek. Ott rögtön megmondták, hogy igen, a kutyák miatt nem hagy, csak kicsit vacak a rendszer és nem ezt írja ki, hanem hibaüzentet ad. Pfffff. Gratulálok a Lufthansának a 21. században! (amúgy írt már nekem valami fejes, mert a frankfurti pasi szólt nekik rólam, de asszem fogok én még velük levelezni. :) )
A reptéren hajnali 4-kor para, hogy hova menjenek a boxok, be lehet-e hozni a kutyákat (az éjszakai esőzés és a kapkodás miatt nem volt túl nagy séta az út előtt sajna). Néhányan kijöttek elbúcsúzni, nagyon aranyosak voltak, sokat segítettek. Szerencsére aztán a reptéri személyzet már nagyon jó fej volt és az út is totál simán ment, ott már megnyugodtam. Mindenhol láttam, ahogy berakják őket a gépbe, vagy kiveszik őket. Mindenki kukucskált be, hogy milyen állatok lehetnek. A boxok alapján szerintem kb. tigrisre vagy jegesmedvére tippeltek. :) A stewardess-ek is aranyosak voltak, szóltak, hogy bent vannak a kutyák a gépben. Érkezésnél meg előre kértem magam, hogy hamarabb kiszállhassak.
A frankurti átszállásnál Mr. Mueller feljött személyesen és mondta, hogy minden oké, a kutyák jól vannak, adtak nekik vizet. Csendben vannak, Peru se ugatott, hurrá! :) A pasi megnézte az amcsi honlapunkat és nagyon tetszett neki. Beszélgettünk kicsit. Mesélte, hogy azért kell a speckó box, mert egyszer egy pitbull kiszabadult az út alatt és szétszedte belülről a gépet, kábeleket is megrongált. Mondtam neki, hogy engem sem az zavar, hogy kell ilyen box, sőt, megnyugtatóbb, mint a műanyag. Csak a tájékoztatás hiánya, a bizonytalanság, a fölös körök viseltek meg nagyon. Több olyan sztorit is hallottam, hogy valaki nem tudott elrepülni, mert a reptéren tudta csak meg amit kellett. Az szép lehet. Ez a pasi nagyon jó fej volt, asszem küldök neki majd valamit köszönetképpen.
Az úton igyekeztem aludni sokat, vagy filmet nézni, hogy teljen az idő. Sokszor gondoltam a kutyákra és magamban beszéltem is néha hozzájuk. Amerikába érkezve rohantam ki, de elég sokat kell várni, míg ellenőriznek. Előkértem magam, de egy nőci nem engedett. 30-40 perc lehetett, mire a bőröndökhöz jutottam. Ott már alig volt valaki, viszont a boxok ott vártak és többen várták, hogy kihez tartoznak. A kutyák tök kómásak voltak, Peru is. Három fekete pali segített kijönni, kettő a boxokat tolta kocsi, egy a bőröndjeimet. Mint valami királynő, úgy vonultam ki a reptérről. :) A végén már szinte semmit nem néztek. Ja, a kutyák papírjait se nézte sehol senki! (otthon azt mondták, hogy majd itt fogják, ami szintén baromság, de itt se nézték)
Vicki a bejárathoz közel várt az ÉN pick up-ommal. :) Nagyon meleg volt a levegő, ott már lihegtek a kutyák ezerrel. Kiengedtem őket egy pisire, lehet rekordot döntöttek. :)
A kocsiban hamar bealudtak, így végül nem is álltunk meg a közelben sétálni, hanem hazajöttünk, az volt még két óra. Itt sétáltunk, sokat pisiltek és rengeteget ittak. Biztos nem élvezték az utat, de gond nélkül kibírták, ahogy én is.
Folyt. köv.