Ez a téma tavaly szeptemberben kezdett mocorogni a fejemben, mikor Vicki meglátogatott. (Ő az amerikai barátom, akihez majd megyek ki.) Nagyon rég nem volt Európában és azt hiszem, eléggé izgult az út miatt. Na igen, egy aprócska országot meglátogatni mindig izgalmasabb, hogy vajon mi vár ott. :)
A lényeg, hogy az érkezése előtt egyre több levelet írt, hogy mi mindent szerezzek be, vagy mit hozzon magával, mert ő otthon így szokta, meg úgy szokta. Én szívesen szereztem be a hozzávalókat (legnagyobb megelégedésemre a legtöbb dolog kapható is volt nálunk), de azért kicsit furcsálltam, hogy ennyire mindennek olyannak kell lennie, mint otthon. Utólag ő is mondta, hogy kicsit túlaggódta a dolgokat és sok mindent kipróbált itt nálunk. :)
Meg persze ott vannak a kulturális különbségek is. Például Amerikában nagyon sokan mosnak naponta hajat, vagy hosszú gyenge kávét isznak, de azt szinte folyamatosan napközben. Ezen kívül Vickinek vannak egyéni szokási is. Például reggel mindig két órával indulás előtt kel, mert szeret a kávé mellett reggel pötyögni a számítógépen. És ezt akkor is betartja, ha mondjuk 6-kor kell indulnia a reptérre…
Na itt kezdtem én el filózni a dolgokon, hogy hogy is van ez. Mik azok a szokások és miért is ragaszkodunk ennyire hozzájuk, vagy szakadunk el tőlük nehezen? Inkább segítenek, vagy inkább hátráltatnak?
A kíváncsiság kedvéért most megnéztem a Wikipédián és egy az egyben az van leírva, amire én is jutottam. Idézem: „A szokások, sok ismétlés által automatizálódott cselekvések, melyek valamilyen szükséglet kielégítésére alakulnak ki. A cselekvések rendszeres gyakorlásának hatására a tudatos cselekvés tudattalan készséggé alakul, ezáltal az egyén gépiesen, külön tudati ellenőrzés nélkül, képes végrehajtani a cselekvést. A szokások tehát azok az automatikussá váló cselekvések, melyekről korábban tudatos döntés született és amelyek a tudat kontrollja nélküli cselekvésekké alakultak át. A szokások rendszere meghatározza a személyiséget. A szokások segíthetik vagy gátolhatják az egyén fejlődését, attól függően, hogy azok milyen irányban befolyásolják az élet minőségét.”
Ez persze nem nagy újdonság, gondolom mindenki tisztában van vele, max nem elmélkedett rajta még. A szokásokban pont az a szuper, hogy nem tudatosak, nem kell rajtuk gondolkodni. Viszont a szokások tudatosan alakíthatóak és innentől lesz érdekes a dolog! Hiszen milyen királyság, ha az ember hozzászokik, hogy minden nap sportol, olvas, egészségesen táplálkozik, időben elindul és megérkezik mindenhova, pozitívan gondolkozik, vagy amikor leszokik arról, hogy a facebook az első, amit megnéz, ha leül a gép elé, rágyújt rá/édességet eszik minden ebéd után vagy koszos cipőben megy be a lakásba.
Persze a változtatás nem könnyű, mert valójában az életünket átszövik a szokások. Ezek nem csak cselekedetek, hanem gondolatmenetek is. És mivel automatikusak, csak nagy odafigyeléssel lehet kilépni belőlük, megváltoztatni őket. Az első lépés mindenképp az kell legyen, hogy az ember kitűz egy célt, hogy mit szeretne bevezetni, vagy kivonni. Ennek megsegítésére nem árt pár dolgot kitalálni. Átalakítani, előkészíteni a környezetet, emlékeztető cetliket kitenni és hasonlók. Ezek a kapaszkodók nagyon kellenek az elején. És persze kell hozzá az elhatározás, nem is kevés! Nehéz nem visszaaludni, mikor azért kelek korábban, hogy olvassak fél órát, vagy figyelni a tartásomra, mikor már jól esne összecsuklani, vagy észrevenni, hogy megint túl hangosan beszélek a kutyákhoz.
Azt már korábban megtanultam, hogy ha az ember új célokat tűz ki maga elé, akkor nem szabad rögtön túl magasra tenni a lécet, mert akkor könnyen jön a kudarcélmény és onnan sokkal nehezebb folytatni. Leginkább a sport folytonos újrakezdése segített ezt megérteni. Ha az ember kihagy fél év aktív mozgást, nem szabad ott kezdeni, ahol abbahagyta, mert elmegy minden kedve a folytatástól. Én igyekszem úgy csinálni, hogy rögtön legyen egy kis sikerélmény, amihez nálam az is kell, hogy legyen benne kihívás is azért, szóval meg kell találni az optimális terhelést.
Pont mikor elkezdtem bevezetni, hogy a reggeli kávé mellett olvasok és utána megyek egy nagyot túrázni a hegyre a kutyákkal, akkor hallgattam Brian Tracy „A teljesítmény lélektana” című anyagot és az egyik rész a szokásokról szólt. Eszerint cselekedeteink 95%-át szokások határozzák meg és egy új szokás kialakításához, vagy egy régi megváltoztatásához 21 nap is elegendő lehet, de ez idő alatt végig dolgozni kell rajta. A 21 napot ők arra vezetik vissza, hogy a tyúk is ennyi ideig ül a tojáson. Nem tudom mi az összefüggés, de pont a mitikus 3 és 7 szorzata ez a szám. Ki tudja. Nekem jól hangzik. :)
A kutyáknak is vannak szokásaik, de ezeket vajon mennyire alakítottuk ki mi (és ha igen, mennyire tudatosan), vagy mennyire ők? A jól kialakított megszokások nagyon megkönnyítik a kutyával való életet, ezekre érdemes építeni. Ugyanakkor figyelnünk kell arra, hogy kutyánk milyen rossz szokásokat vesz fel és ezeket tudatosan, felkészülten megváltoztatni. Sokszor mi magunk is részesei vagyunk egy szokás kialakításának. Például én hajlamos vagyok nagyon hangosan szólni a kutyáknak, és néha túl sokszor ismétlem a mondandómat. Így kialakult, hogy egy hangjel, pláne ha halk, már nem is érdekes. Vagy ugyanilyen volt, amikor valamit behozattam Peruval és mielőtt beért volna vele hozzám, én elindultam felé. Egy idő után már bevárt. :)
Akarva-akaratlan megint a Tükör módszerhez lyukadtam ki, ugyanis ezeket a dolgokat a környezetünk visszatükrözéseiből lehet leginkább észrevenni. Nem hiszem, hogy mindig résen kéne lenni, nekem legalábbis időszakaim vannak, amikor tudatosan monitorozom magam egyes témákban és rászánom magam a változtatásra. Most pont egy ilyen időszakban vagyok egy ideje és nagyon jó érzés belegondolni, hogy mennyi mindenen tudtam már változtatni. Van egy-két nehezebb is, azon még dolgozom. Az egyik legnagyobb kihívás most vár még rám, ugyanis a kutyáimmal való felkészülés módján kell alapvetően változtatnom, de erről majd egy következő bejegyzésben… :)
