Világ életemben imádtam a lovakat. Gyönyörűek, jó szaguk van és finom puha orruk. :) Szándékosan távol tartottam magam tőlük, mert nem akartam újabb szerelembe esni. Néha már a kutyák is elég nagy kötöttséget jelentenek, nem akartam még egy függőséget. De most úgy hozta az élet, hogy nem kell tovább kerülgetnem őket. Olyan helyre kerültem és életem olyan időszakába, hogy végre elkezdhetem megismerni őket. :)

Egy kicsit mindig tartottam is tőlük, mert olyan nagyok és annyira ijedősek. De ennek nyilván része az is, hogy nem ismertem a kommunikációjukat, hátterüket és az is, hogy sajnos sok stresszes lóval találkoztam.

Sose értettem, hogy a lovakat miért kezelik úgy, ahogy. Hogyan lehetséges az, hogy valaki bemehet egy lovardába és felülhet egy állatra, irányíthatja úgy, hogy nem ismeri, semmi kapcsolata vele. Én már nagyon rég elhatároztam, hogy ha én valaha lovagolni fogok, azt csak olyan lóval fogom tenni, akit ismerek.

Mióta tudom, hogy jövök majd ide és lovazni fogok, igyekeztem keresni olyan embereket, akik úgy lovaznak, úgy tartanak lovakat, ahogy én is elképzelném. Egyikőjüktől különösen sok érdekes dolgot hallottam. Könnyen tudtunk beszélgetni a lovakról, mert ő is kutyázik a Tükör Módszerben, így leginkább azt kellett elmesélnie, hogy szerinte mi hasonlít és mi különbözik a lovaknál.

Én azzal indultam neki, hogy megfejtsem, vajon mi lenne a lovak Tükör Módszere? Alapvetően hiszek benne, hogy a módszer hármas tagolása sok élőlény esetében igaz, esetleg kicsit kiegészítve, kicsit módosítva. De akár a gyereknevelésre gondolva is azt hiszem megállja a helyét, hogy szükség van: 1. tiszteletre, vezetői szerepre, 2. az oktatás pozitív megerősítésen alapuló használatára és 3. egy egészséges életmódra. Úgy indultam hát neki, hogy lássuk, a lovaknál megállja-e ez a helyét?

Nem akarok ítélkezni, de első találkozásaim a lovas világgal a következő benyomásokat hagyták bennem: a lovak megértése, képzése sokkal jobban le van maradva a kutyákéhoz képest (általánosságban); a lovakat a legtöbb helyen még mindig leginkább erővel képzik, kényszerítik; az emberek hozzáállása a lovakhoz amolyan „Én vagyok a világ ura, szolgálj!” én a legtöbb helyen nem látom a kölcsönös tiszteletet; a ló trénerek szeretik a pozitív megerősítés kifejezést használni, de valójában negatív megerősítéssel dolgoznak (a ló kap egy kis nyomást, ha jól mozdul, enged a nyomás és pihenhet a ló);  nagyon kevés figyelmet fordítanak a ló igényeire, boldogság faktorára (életmód); sok a viselkedészavaros ló, akik kínjukban rágcsálnak, hintáznak, szétdörzsölik a szőrüket valamin, de legalábbis szomorú beletörődéssel viselik az életet; számomra teljesen elfogadhatatlan, hogy egy ember felül egy állatra és rángatja, irányítja anélkül, hogy bármi fogalma lenne róla, hogy mit csinál;

Persze értem én a történelmi múltat, a hagyományokat és akkoriban minden más volt, ezzel nincs is bajom. Azt is megértem, hogy vannak lovak, akiknek a munkában kell segíteni az embereket, vagy sportágakban versenyeznek, ez így van a kutyáknál is, nem mind csak házi kedvenc. Nem is arra gondolok, hogy most azonnal minden földművelő ragadjon klikkert és tanítsa meg pozitív megerősítéssel igát húzni a lovát. De ma a tudásunk, az értelmünk, az ismert technikák annyival többet engednek látni az állatokból és kihozni a velük való munkából, kapcsolatból.

Tanuljunk

Miután már kaptam némi infót az eddigiek során, azzal kezdtem, hogy elolvastam pár cikket a lovak látásáról, hallásáról, gondolkodásáról, szokásairól, származásáról. Nem írnék le mindent, lehetetlen is lenne, csak röviden a lényeget: A lovak menekülő/zsákmány állatok, ezért elsődleges motivációjuk mindig a biztonság keresése. Ezt leginkább a csoport erejében találják meg, ezért nagyon erősen kötődnek a közösséghez. Az egyedüllét számukra nagyon kellemetlen és (elviekben) veszélyes, ezért könnyen csapódnak, kötődnek bárkihez. Folyamatosan pásztázzák, figyelik a környezetüket esetleges ragadozók után kutatva. A hallásuk jobb, mint a miénk. A szemeik a fejük oldalán helyezkednek el, ezért sokkal szélesebb sávban látnak, viszont van több vakfoltjuk is, például közvetlenül az előttük levő dolgokat nem látják. Ezt nagyon nehéz elképzelnem. Az éles-látásuk is csak egy sávban működik, ezért is mozgatják a fejüket sokszor. A sötétben jobban látnak, mint mi, de nehezebben alkalmazkodik hozzá a szemük, ezért nehéz őket sötét helyre vinni. A fej, vagy a nyak lefogása a lovat gátolja a környezet figyelésében, ezért azt nagyon nem szeretik. A két agyféltekük külön működik, ezért állítólag hiába tanítasz meg valamit a lónak az egyik oldalra, a másikra nem fogja tudni, ha nem tanítod meg ott is. Hmm.

A fura látásuk és az éles hallásuk miatt sose tudni, mit találnak hirtelen félelmetesnek, amit mi nem is észlelünk. Alapvetően mindig készen állnak a hirtelen elfutásra, ez nagyon ősi ösztönük. Ha más felszínre kell lépni, vagy egy új tárgy jelenik meg a látóterükben, nagyon alaposan leellenőrzik, megszagolják. Én nem is tudtam, hogy a lovak is ennyire szaglásznak, pedig igen.

Elkezdtem utánanézni, hogy kb. milyen módszerek, szakemberek, irányelvek vannak a lovas világban. Az egyik irányzat a suttogó kifejezés körül alakult ki, fő figurája talán Monty Roberts, akit volt szerencsém személyesen is látni még otthon. Nagyon becsülöm mint embert és a munkáját, de be kell valljam, picit csalódás volt látni munka közben, nekem nem volt 100%-ig kerek, amiket mondott. Igaz, nagy elvárásokat támasztottam felé és a nagyja szuper annak, amit csinál, sokat lehet tanulni tőle.

A másik irányzat, ami nagyon hasonlít, a Natural Horsemanship. Már a neve is szuper! :) Ennek fő képviselői talán az amerikai Pat Parelli, és az ausztrál Clinton Anderson. Parelli egyik kiadványát olvasgatom, sok nagyon szimpatikus és hasonló dolgot mond, mind mi, de itt is vannak apróságok, amik nem csúsznak nekem. Borzasztóan bonyolultnak tűnik a rendszere és 10 év, mire valaki eléri a magasabb szinteket. Huhh. Clinton Anderson módszerét Downunder Horsemanshipnek hívja, belőle még csak villanásokat láttam videón. Kicsit olyan érzés volt, mint Cesar Millan, amit mond, vagy leír a könyvében, az tök jó, de amikor a képet látod, az kicsit durva. Hozzátenném, hogy ezek a személyes benyomásaim és mindegyik embertől akarok még olvasni, videót nézni, mert még nagyon keveset láttam belőlük. Találtam másokat is, az egyik aki nagyon érdekelne, az a csaj, akinek a videóját szerintem már mindenki látta, aki nyereg és minden nélkül lovagol alakzatokat egy lóval, nagyon szép összhangban. A másik Lorenzo, aki egy francia lovas akrobata, aki a lovak hátán ugrat meg minden. Az akrobata rész annyira nem köt le (bár tuti rohadt nehéz), de az, hogy kb. 10 ló egyszerre mozog a legkisebb jelekre, az már valami!

Amiket figyeltem mindenkinél: mennyire használ erőt, rángatást, kényszert, milyen összhangban vannak az állatokkal, tudják-e őket a földről irányítani és hasonlók. Vettem két könyvet is, az egyik egy kérdezz-felelek könyv viselkedés problémákra, a másik címe: Hogyan gondolkozz úgy, mint egy ló. :) Lovas –klikkeres könyv is van kettő-három, de azt nem vettem. Nem sietek az elméleti tanulmányokkal, mert a saját válaszaimat akarom megtalálni, imádok magam felfedezni dolgokat.

Vickiék farmja

Vicki férje Allan már nagyon régóta képez és nevel cutting (kattints rá és olvasd el!) lovakat. Ebben a sportágban egy kis csoport bociból le kell választani egyet és távol tartani a többitől. Hagyománya van, ha az egyik marhát el kellett látni, vagy meg kellett jelölni, így választották le. A lovak úgy mozognak mint egy kapus a kapuban, sok a hirtelen mozdulat és szinte vízszintesen úsznak a levegőben. Csodálatosan néznek ki. Gyakorolni nem mindig bocikkal gyakorolnak, hanem egy kifeszített zászlót lehet egy távirányítóval jobbra-balra mozgatni, azt kell követni a lovaknak.

Vickiék farmján szép nagy földek vannak és kb. huszonvalahány ló, némelyik bértartásban. A többség éjszaka az istállóban van, ami nagyon ápolt, tiszta, napközben pedig felváltva itt-ott. Némelyik ki van téve egy kisebb karámba, mások nagyobba, páran meg a sétáltatón vannak (nem tudom mi a hivatalos neve). A versenyzés miatt vannak extra igények, pl. ne nőjön hosszú szőre a lovaknak, ezért hidegben kapnak egy ló-kabátot. :)

A lovakat még inkább ivartalanítják, mint a kutyákat, mert nagyon nehéz lenne kezelni őket, ha még a szexuális vágyak is tombolnának bennük. Féltik őket, ezért nem nagyon szeretik összeengedni őket. Itt szerencsére többen rendszeresen kisebb csoportokban, párokban vannak, de nem mindenkinek jut ebből, ami sajnálatos, ugyanakkor érthető. Nagyon sérülékenyek és ugyan hogy lehet leállítani két verekedő lovat?? Bár állítólag lehet. (Ennek mentén azért elgondolkodtam, hogy vajon egy gyilkos bálnánál, fókánál, delfinnél és hasonlónál hogyan „ösztönkezelnek”? Gondolom inkább igyekeznek elkerülni minden gondot.)

Nagyjából szabad kezet kaptam a lovakhoz, csinálhatok velük bármit. Mindegyik jól szocializált (kutyákkal is), úgyhogy ideálisak a körülmények. :)

Vicki már klikkerezett az egyik lóval, aki csomó mindent tud, de nincs rendesen befejezve, letisztítva egyik viselkedés sem. És a legtöbbet valamilyen utánzásos, megvezetéses kombóval tanította. Kért is tanácsot, de ahhoz többet kell tudnom róluk.

Bemutatkoznak a lovak

Már majdnem minden lónak tudom a nevét és kezdem megismerni az egyéniségüket is. Párat be is mutatok.

Fox – rajta tanítottak lovagolni Vickiék, mikor múltkor itt voltunk és vele már akkor elkezdtem klikkerezni. Akaratos, makacs, de kiegyensúlyozott. Őt állítólag nem nagyon lehet összerakni más lovakkal, mert vannak csúnya dolgai. Bértartásban van itt, régen cutting-oltak vele, de azt hiszem lesérült. Mára kicsit elhízott és ritkán lovagol rajta az eredeti gazdája. Vele kezdtem el kísérletezni eleinte, mert őt már ismertem valamennyire, de vele nincsenek komoly céljaim. Nagy zabagép, de nem szeret édelegni. :)

Wood – aktív versenyló. Ő talán az egyik legérzékenyebb itt a farmon, mindentől megijed, főleg, ha valami szemmagasság fölé kerül. Ezért kicsit nehezen indult a klikkerezésünk, viszont kedves természetű és elég jó észjárása van. Most ő a kedvencem. :) Igyekszem több ingerhez is hozzászoktatni, ezzel elég jó mérhető, hogy mennyire bízik bennem. Ha majd okosabb leszek, talán tudok segíteni a verseny teljesítményében is.

Boots – aktív versenyló. Ő nem annyira félős, mint Wood, kicsit magabiztosabb. Szeret dolgozni, vele is jól haladunk. Van a munkájában egy rossz fordulat, amit talán sikerül segítenem kijavítani (klikkerrel nem tűnik ördöngösségnek), de még az is lehet, hogy valamilyen fájdalom miatt mozog úgy, most megpróbáljuk kideríteni.

Dually – azt hiszem, ha azt mondom, hogy őt „Pákó lónak” hívom, akkor mindent elmondtam. Nagyon kedves, kiegyensúlyozott, őt lehet a legjobban ölelgetni. :) Ő sokat van kint, éjszaka is, vele már nem versenyeznek, de ha terelni kell vagy turistákat körbevinni, őt veszik elő. Nevét egyébként arról a kocsitípusról kapta, ami nekem is van, mert az hátul nagyon széles. :) (a képen bal oldalt, Woods mellett)

Dennis – … a komisz. :) Egy fiatal csődör, csak neki vannak golyói, olyan is. :)

Hubert – ő inkább Perura emlékeztet, azt hiszem ez is elég beszédes. :) Ő is versenyez, az egyik legjobb. Eleinte őt nem kedveltem annyira, mert folyton azt láttam, hogy nyugtalanul szaladgál a karámban, ahol van. A kutyákat is hajlamos volt hajtani kicsit. Aztán kiderült, hogy némelyik kutya cseszegeti a lovakat néha, na ezen gyorsan változtattunk. :) Senki nem cseszegethet senkit, mindenkire rászólok, kutyára, lóra. Egyszer megsimogattam Hubertet és annyira kedves volt, teljesen meglepett. Azóta nagyon bírom, néha kergetőzök vele a karámban, sőt, már kisírtam, hogy néha legyen ő is a nagyobb, füves karámban, ahol a dagi Fox tunyáskodik folyton. Egyszer össze is raktuk egy másik lóval ott, annyira szuper volt!

Boon – vele most kezdtem ismerkedni. Ő volt az egyetlen, aki megette az almát, a répát és szinte bármit. És nagyon jópofa zoknijai vannak a lábain, ő is nagyon kedves, szereti ha simogatják. Allan szerint ő egy kutya ló bőrben. :)

Elsősorban Wood-al és Boots-al dolgozom, a többieket inkább csak kényeztetem, játszok velük, ha arra járok és van rá módom. De jó sokan vannak, úgyhogy nem egyszerű.

Kísérletezzünk, avagy a kezdeti lépések

Első gondolatom az volt, hogy oké, akkor építsünk kapcsolatot. Hogy építesz kötődést egy lóval és hogyan szerzel tiszteletet? Gondoltam poén lenne a Monty féle Join-up-ot megcsinálni, de még nem voltam elég magabiztos a közelükben és a jeleiket se tudtam eléggé olvasni. Úgyhogy elkezdtem simogatni őket, jutifalatot adni, közben a privát területemet igyekeztem felállítani olykor, bevédeni a falatokat és figyelni, hogy ők hogyan kommunikálnak egymással.

Mindenki azt kérdezte, hogy miért nem lovagolok. Nekem eszembe se jut lovagolni. Csak azért mert nagyok és rájuk lehet ülni, miért kéne így tennem? Ha kialakul az, amit elképzeltem, akkor a lovaglás a hab lesz a tortán. Én azt szeretném elérni, szeressenek, tiszteljenek, ha hívom valamelyiket, jöjjön oda. Lehet, hogy naivitás, lehet, hogy túl kutyás a gondolkodásom, majd meglátjuk.

Kíváncsiságom nagyon hajtott, így némi szervezéssel és Vicki engedélyével Foxot felvittem egy távolabbi mezőre és elengedtem. Érdekes volt figyelni, amit csinál. Először elkezdett nyeríteni a domb másik oldalán levő többi lónak (máskor le se tojja őket) és fel alá rohangált pánikban kijáratot keresve. Elképesztő élmény, amikor egy ekkora állat szabadon száguldozik melletted és beleremeg a föld a lépteibe! Miután rájött, hogy nem talál vissza, egyértelműen úgy döntött, hogy még mindig jobb velem és a kutyákkal lógni, mint egyedül. Pedig volt friss fű, meg minden, de mint egy matrica, úgy ragadt rám. Futkároztam össze-vissza, mint egy önfeledt gyerek egy lóval és pár kutyával a mezőn. Óriási volt! A klikkerezés is ugyanúgy működött kint a mezőn, mint a karámban. Később még több lóval is ki akarom ezt próbálni, csak még kicsit körülményes eljutni odáig, főleg, hogy mindenhova a saját lábamon megyek velük. :)

Folyt.köv. (még sok van) :)